Ami sok, az könnyen lehet sokk. Pedig tényleg csak annyit kapunk, amennyit kezelni tudunk. Volt elég időnk és lehetőségünk felkészülni.

Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Ami sok, az könnyen lehet sokk. Pedig tényleg csak annyit kapunk, amennyit kezelni tudunk. Volt elég időnk és lehetőségünk felkészülni.
Nincs mese. Pontosabban ami annak tűnt, az a valóság. Csodákkal, váratlan fordulatokkal, pozitív hőssel – aki adott esetben te magad
vagy, hiszen ritka bátorságról tanúskodik az a tény, hogy ezt a földi életet választottad.
Lélek vagy. Gyönyörű lélek, aki azért választotta a földi életet, hogy növekedjen, fejlődjön, szolgáljon. Szolgálja a saját evolúcióját, és ezzel az egész emberiséget.
Áldás, hogy így van! Miért kellene kifürkésznünk, hogy Isten mit tartogat nekünk? Hiszen a Földre születésünk előtt megírt élettervünk minden lényeges eseményt és körülményt tartalmaz. Ehhez megkaptunk minden segítséget, és kapunk is, ha élünk a lehetőséggel.
A legnehezebb, legalábbis az egyik legnehezebb iskola a földi élet. És hogy miért? Mert elfelejtettük az előzményeket, és minden problémánk ebből adódik. Egyszerűen nem értjük az életet. Mi, miért történik, és máris hárítjuk valakire vagy valamire a felelősséget.
Amikor felfedezed, hogy szeretned kell magad, és nem okozhatsz magadnak több kárt, azzal szembesülsz, hogy ezzel másokból ellenállást váltasz ki.
Ez a legjobb, ami történhet veled. Arra utal, azt jelenti, hogy még mindig nem emlékszel, ki vagy és miért jöttél ide.
Még ha gyakran meg is feledkezünk róla, lélek vagyunk, aki ebben a testben inkarnálódott, hogy tapasztaljon, fejlődjön, tanuljon. Sokszor előfordul, hogy azonosulunk emberi mivoltunkkal, holott az emberi lét csak egy állomás, életeink egyike, ami valóban kivételes lehetőségeket kínál az életünk tervének megvalósítására.
A küldetésünkhöz mindannyiunknak el kell jutnia. Be kell töltenünk, szolgálnunk kell, mert addig nem találhatjuk meg a helyünket, amíg céltalanul, a napi rutint ismételve tengetjük az életünket. A küldetés az, amiért a Földön vagyunk. Nem pedig azért, hogy felkeljünk, elmenjünk robotolni, kifizessük számláinkat, a boldogtalanságunkért másokat okoljunk, majd békétlen éjszakai álmunkban is a félelmeinkkel harcoljunk.