Áldás, hogy így van! Miért kellene kifürkésznünk, hogy Isten mit tartogat nekünk? Hiszen a Földre születésünk előtt megírt élettervünk minden lényeges eseményt és körülményt tartalmaz. Ehhez megkaptunk minden segítséget, és kapunk is, ha élünk a lehetőséggel.
Az elme folyton előreszalad, helyesebben: szaladna, mert az a hiedelem vezérli, hogy ha valamit előre tud, akkor képes azzal SZEMBEN oltalmazni bennünket. Mert kifogás mindig akad, mit, miért NE…
A jelent márpedig nem hagyhatjuk ki, ugyanis csak a ’most’ van. Mi tehát a legegyszerűbb megoldás a folytonos kételkedésre, félelemre, aggodalomra? A jelenben tartani magunkat!
Ha nem azzal telik az időnk, hogy kutatjuk a jövőt, jóslatokat, prognózisokat keresgélünk, vagy éppen a múlton kesergünk, panaszkodunk, akkor nagy mértékben hozzájárulunk a békénk, az egyensúlyunk és harmóniánk megteremtéséhez és megtartásához. És ellenkezőleg. Ha az elménket olyan forrásokkal, cikkekkel, jövendölésekkel „tápláljuk”, amik végképp lehúzzák az energiánkat, mi több, elkezed a testünk is jelezni, hamar megteremthetjük a létező legrosszabb forgatókönyvet saját magunknak.
Álljon itt egy példa erre. Néhány napja hívtam egy fiatal hölgyet a győri workshopomra, aminek tudvalevőleg nagyon nyomott az ára, korlátozott az időtartama, és ráadásul még házhoz is viszem, a lakóhelyére. Évek óta panaszkodik, kívül keresi a felelőst, korábban komoly párkapcsolati problémái voltak – rég nem beszéltem vele. Most itt tart, idézem:
Állás, munka vagy elfoglaltság, mindegy, hogy nevezzük. nincs semmi, amiből megéljek. És az asztrológus erre az évre szörnyű évet es pénztelenséget mondott. Ami szerinte 3 évig fog tartani. Mert a Szaturnuszom szemben áll a Szaturnusszal.
Iskolapélda. Kívül van a felelős, leginkább a bolygók állása…
Így lehet valóban megteremteni azt, ami bizonyosan nem életterv. Az ugyanis mindig szolgálat, felemelő, harmóniát és boldogságot hoz a földi életünkbe. Minden áramlik, amire szükségünk van a küldetésünk betöltéséhez, és még több!
És hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek? Igen. Az elméé viszont nem. Pontosan kiszámítható, hogy a lejtő hova vezet. Ha a programjaink, a szegénységtudat, a felelősség el nem vállalása irányítja az életünket, eljuthatunk a legmélyebb pontra. A választás szabad. Isten ebben az esetben félreáll, és engedi, hogy megtanuljuk a tanításokat, amit a legnehezebb út, az elme, az okoskodás útja hozhat.
Abban biztosak lehetünk, hogy tőle mindig a legjobbat kapjuk, ami szolgálja a spirituális fejlődésünket.
ITT TALÁLOD A KÖVETKEZŐ ESEMÉNYEKET. Április 15. Székesfehérvár, április 22. Győr