A legnehezebb, legalábbis az egyik legnehezebb iskola a földi élet. És hogy miért? Mert elfelejtettük az előzményeket, és minden problémánk ebből adódik. Egyszerűen nem értjük az életet. Mi, miért történik, és máris hárítjuk valakire vagy valamire a felelősséget.

Az, hogy testben, emberként élünk a Földön, korlátoz bennünket. Ennek az inkarnációnak sajátja, hogy elfelejtettük az előző életeinket, elfelejtettük, hogy honnan jövünk. Nem emlékszünk a tanulnivalóinkra, amiket mi magunk választottunk megtapasztalásra. Ez az igazi kihívás! Emlékeznünk kell, miért jöttünk, mi a feladatunk ebben az életben. És nem ezt tesszük. Beletemetkezünk a félelmeinkbe, elmerülünk az önzésbe, háborúkat gerjesztünk, kizsákmányolunk, visszaélünk az Anyaföld vendégszeretetével, ahelyett, hogy haladnánk a fejlődés útján és emelnénk a rezgésünket, hogy eljussunk az ún. Új Földre.
Mint emberiségnek, meg kell értenünk: a változások korát éljük, egy korszak lezárulóban van. A szabad választás utolsó felszólítása: aki nem ismeri fel és nem tölti be a küldetését, amiért ide jött, nem teljesíti a saját maga által megírt élettervet, nem jut el oda. Ennyire egyszerű. És nem az a cél, hogy emiatt félelmet érezzünk – ellenkezőleg.
Olyan korban élünk, amikor fel kell ismernünk azokat a dolgokat, amiket nem csinálunk jól, és el kell kezdenünk fejlődni ezen a téren, annak a tervnek megfelelően, amit magunknak kitűztünk a jelen emberi életünkre.
Mindannyian más és más életcéllal jöttünk, másfajta tanulnivalókkal. Egyikünké sem ugyanaz, mint bárki másé. Meg kell változtatnunk a hiedelmeinket, fel kell adnunk az áldozat, a szegény én szerepét.
Minden lélek, aki levizsgázik a földi életből, hatalmas evolúciós ugrást tesz egyben, hiszen olyan ez a hely, ahol hatalmas nyomásnak vagyunk kitéve, hogy magunkból a legjobbat hozzuk ki. Azt, ahol eddig még nem fejlődtünk vagy még nem fedeztünk fel. Hihetetlen mértékű személyes fejlődésen megyünk keresztül.
Senki nem kötelezett bennünket erre az életre, mindannyian szabad választásunk révén tettük ezt.
Így hát nincs más út, mint befelé haladni, felfedezni azokat az ismétlődő helyzeteket, jelenségeket, amik számunkra a tanításokat hozzák. Tanításról beszélünk, nem büntetésről. Olyan élethelyzetekről, amik áldást hoznak az életünkbe, segítenek bennünket kapcsolódni az isteni énünkkel, szakítani a programjainkkal, emlékeinkkel és hiedelmeinkkel, hogy önmagunkká válhassunk. Azzá, akinek Isten teremtett bennünket.
KÖVETKEZŐ ESEMÉNYEK: Kecskemét, Székesfehérvár, Győr.
ITT MEGHALLGATHATOD.