Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Amikor a földi életünket megterveztük, meghatároztuk a legfontosabb részleteket, körülményeket. A segítőink velünk vannak, és felbukkannak az életünkben azok a személyek, akik elvállalták azt a szerepet, hogy a terv megvalósításában a segítségünkre lesznek.
Észrevetted, hogy folyton a múltban jársz, mit tettél rosszul, milyen rossz döntést hoztál, minek „iszod most a levét” vagy menekülsz a jövőbe, és törekszel megfejteni, kitalálni, lemodellezni azt, ami majd ezután, valamikor, esetleg megtörténik? És amikor ezek valamelyike miatt elkezded rosszul érezni magad, jó esetben elkezdesz tisztítani, ezzel magadat a jelenbe, az itt és most-ba visszahozni.
Amikor olyan kihívással szembesülsz, amiről azt gondolod, hogy ennek a megoldásához csodára van szükség, itt csak a csoda segíthet – kívülre helyezed a problémát, a probléma megoldását, nem bízol magadban, nem bízol az életben. Fel nem foghatod, hogy még ennek a különleges, soha nem volt helyzetnek is lehet pofonegyszerű, pozitív végkifejlete. Az egyszerű dolgok nem tetszenek az értelemnek, a csodák pedig kívül esnek a képzeleted vagy a hited határain.
Hívhatod a magasabb intelligenciát Istennek, Univerzumnak, Életnek – Ő az, aki lehetőségekkel lát el téged, hogy elérd álmaid életét. Lehetséges, hogy jó ideje szeretnéd elérni a küldetésedet, az anyagi bőséget, bevonzani a tökéletes párt, leadni a testsúlyodból – valahogy mégsem sikerül. Mintha Isten nem állna melletted. Vannak elvárásaid, határidőt adsz a dolgoknak, mert arra vagy programozva, hogy irányíts, elméből hozz döntéseket, és tartsd magad távol attól, ami ismeretlen.
Hajt a kíváncsiság, folyton a jövőbe terel, mert egyszerűbb, mint szembesülni a jelennel. Fantáziálunk, képzelődünk, tervezgetünk, „előre látunk” – ahelyett, hogy élveznénk azt, amink van, azzal, hogy a jelenben vagyunk.
Az emberiség történetének nagyon fontos pillanatát éljük. Minden változik, mindannyian változunk, mindannyiunkra szükség van, hogy jobb és élhető világot teremtsünk.
Olyan helyzeteken, eseményeken megyünk keresztül, amik segítenek bennünket az ébredésben, egyenként és együttesen. Érezzük, hogy nem vagyunk egyedül, hiszen képesek vagyunk mindenben meglátni a lehetőséget, fejlődni, növekedni, jobb emberekké válni, új emberiséget teremteni, és ehhez minden pillanatban kapjuk is a segítséget.
Az elfogadás nem jelent tétlenséget. Nem jelent beletörődést, tehetetlenséget, feladást. Nem. Éppen ellenkezőleg. Az elfogadás lehetőség a létező legtökéletesebb megoldás megtalálására, a saját békénk megteremtésére, a probléma, nehéz helyzet, sérelem, kilátástalanság Istennek történő átadására.
A fényeddel és az árnyékoddal
Még ha tisztában is vagy azzal, hogy mindenki szerepet vállalt és azt játssza el a földi életedben, hogy segítse a fejlődésedet, időnként (vagy talán nap, mint nap) erről megfeledkezel, és azt a programot, tudatalatti emléket táplálod magadban, hogy kevés vagy, nem vagy elég jó, neked nincs esélyed, megfelelő iskolád, nincs adottságod, tehetséged.
Beivódott a tudatalattiba, hogy „Vannak dolgok, amiket nem lehet megbocsátani.”
El is hiszed, hogy „Vannak emberek, akiknek nem tudsz megbocsátani.”
És hol marad a legfontosabb? Te magad, aki hordozod a fájdalmat, a szenvedést, a megbocsáthatatlannak kódolt tudatalatti emléket?!
Segíts magadon, és Isten is megsegít – mondja a közmondás. Segíts magadon – hiszen Isten szabad választást adott neked, amikor teremtett. Választhatod azt, hogy Őt követed, átadod neki az irányítást, kapcsolatban maradsz vele, és hiszel abban, hogy azt kapod tőle, amire valóban szükséged van. Arra van szükséged, ami szolgálja a fejlődésed.
