Hawaii ritkán szerepel a magyarországi médiumokban. Most mégis vezető hír lett a pusztító tűzvész, amit a mai napig döbbenettel fogadnak az emberek. Akárcsak közel két évtizede a távol-keleti cunamit. Megrázza a világot, mert olyan sok az emberáldozat, otthonok, üzletek, egy élet munkái semmisülnek meg…
Nincsenek arra szavak, amikor a távolból szemléljük az eseményeket, és – hála Istennek – elképzelni sem tudjuk, mit élhetnek át a hawaii emberek.
Hogy mi váltotta ki a megállíthatatlan tüzet, csak Isten tudja. És amikor valamire nincs magyarázat, nincs megoldás, az máris elindítja a találgatás-hullámokat. Szárazság, hurrikán, leszakadt elektromos vezetékek, emberi gondatlanság, szándékos gyújtogatás… A tárház végeláthatatlan.
Akiknek az a dolga, hogy kiderítsék az okokat, azzal foglalkoznak.
Aki tud valamilyen módon segíteni, az pedig azt teszi.
És vannak, akik gyártják az összeesküvés-elméleteket, és azokat terjesztik, megosztják, a saját igazukra esküsznek.
Minket, akik az ősi hawaii tanítás segítségével törekszünk őrizni a békénket és könnyíteni az életünket, különösen megérintenek az események, hiszen már nem tizenezer kilométer távolságra vagyunk Maui szigetétől, hanem sokkal közelebb. Ugyanazon a bolygón élünk, ugyanaz a Nap süt ránk, ugyanazt a levegőt lélegezzük be. És összeköt minket az, amit az élettervünkben hoztunk magunkkal: a Ho’oponopono bele van kódolva.
Ki tudja, hány emberéletbe kerül és fog még kerülni a tűzvész. A tanítása mindenesetre bizonyosan nem az, hogy találgassunk, böngésszük az ezzel kapcsolatos véleményeket, híreket, ítéletek és kommenteket, és kívülre, másokra, jobb híján vezetékekre helyezzük a felelősséget.
Ha van valami tanítás a számunkra, az az, hogy legyünk alázatosak, adjunk hálát az életünkért és azért, amink van. Ilyen távolságból, ahol mi élünk, a legtöbbet és legjobbat azzal telhetjük, hogy pillanatról pillanatra kapcsolatban maradunk Istennel, figyelünk az inspirációnkra, és ha hívást kapunk valami cselekedetre, akkor gondolkodás nélkül tesszük a dolgunkat.
Visszacseng a távol-keleti cunami tanítása, de már más világban élünk… Az akkori százezernyi emberáldozat, igen, beleírta ezt az eseményt az élete tervébe, mielőtt a Földre érkezett. Hogy miért? A lélek tervezhet ilyen „véget”? Igen – de a lélek a földi élet végeztével nem hal meg.
Maradt a tanítás: soha nem volt, emberiség méretű összefogás, segítség és feltétel nélküli szeretet a szerencsétlenül járt embereknek. Talán emlékszel erre… Nem a találgatás, a megosztás, a mutogatás volt az első dolgunk, hanem megálltunk, és meg kellett hajolnunk. A cunami, a tűzvész tanítása felülírhatatlan. Az élet addig ismétli a lehetőségeket, amíg az egész emberiség valóban fel nem ébred.
ITT MEG IS HALLGATHATOD.