Előfordul, hogy a mélységekig kell eljutnunk, vagy történik valami valóban sorsfordító esemény az életünkben, amikor rájövünk, hogy nem ezért jöttünk…
Sokkal többről van szó, valami egészen mást jelent a földi élet, mint bemenni pénzért dolgozni, kifizetni a számláinkat, otthont teremteni, családot alapítani, eléldegélni…
A megvilágosodás pillanatában kitágul a világ, képesek vagyunk a napi apró-cseprő problémákon felülemelkedni, az életcélunkat legalább csírájában meglátni, és elkezdeni úgy élni, hogy méltók legyünk a lehetőségre, ami maga a földi élet.
Már nem az van a középpontban, hogy mások mit szólnak. Már nem fontos, hogy mit gondolnak rólam. A pénz fontossága is a helyére kerül, és valahogy megnyugszik minden. Megérkezik a tanítás olykor agyoncsépeltnek tűnő lényege is, hogy az én valóságomat én magam teremtem.
Kevésbé reagálok, vagy már nem is… Nem ítélkezem, nem kritizálok, mert felismerem, hogy mindenki ott van, ahol az evolúciójában tart, és az nem jelenti azt, hogy „megért engem”.
Az a fontos, hogy ki-ki saját magával tisztában legyen.
Amikor ily módon kitágul a világ, képesek vagyunk gyógyulni. Hiszen a földi élet éppen erre való: az emlékeinket, a programjainkat, az örökölt és elfogadott hibákat tisztítani, Isten segítségével kijavítani.
Mennyi segítséget, mennyi energiát, micsoda lehetőséget kapunk Istentől, hogy valóban fordítsunk a sorsunkon. Méghozzá mi magunk.
Itt a lehetőség, hogy a világod kitágulásában ne a kicsinységedet, a tehetetlenségedet, az ellenállást, a küzdelmet lásd, hanem a saját nagyságodat. Ha a szeretet vezérel, ha élsz a benned levő, kifogyhatatlan fénnyel, segíted vele a körülötted élőket, biztos lehetsz benne, hogy jó felé haladsz. Észre fogod venni, hogy a szárnyaid alá segítő, szeretetteljes, isteni szelet kapsz.
ITT AZ ÚJ EGYPERCES: FORDULÓ