Egyetlen pillanat műve. Egyetlen döntés kérdése: feladod, mielőtt megérkeznél arra a pontra, hogy megoldódik a probléma, vagy feladod a problémának látszó helyzetet Istennek, hogy oldja meg neked, helyetted.

Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Egyetlen pillanat műve. Egyetlen döntés kérdése: feladod, mielőtt megérkeznél arra a pontra, hogy megoldódik a probléma, vagy feladod a problémának látszó helyzetet Istennek, hogy oldja meg neked, helyetted.

Leélünk hosszú éveket, akár évtizedeket, anélkül, hogy tudatában lennénk a nevünk jelentőségének. Hihetjük, hogy a vezetéknevünket örököltük az őseinktől, a családunktól, a keresztnevünket pedig a szüleink adták - készen kaptuk tehát őket a Földre születésünkkel együtt.

Nevezd úgy a Teremtést, ahogy tetszik neked, ősrobbanásnak, Istennek, természetnek… Az elnevezés csak a szűkös nyelvi készletünkből eredhet, és mint ilyen, soha nem adhatja vissza a fogalmakhoz kapcsolódó milliónyi emléket, programot, hiedelmet, sem a lényeget.

Igen, Isten időnként megrázza a Földet. Mindig megtalálja a módját, hogy ébressze az emberiséget. Időnként cunami jön, aztán soha nem látott vulkánkitörés - olyan dolgok, amik előtt tehetetlenül áll az emberiség.

Önként vállalt rabság, ami ellen tiltakozol. Az ellenállás, az ellenkezés, a folytonos kritika, a csípőből nemtetszés mind-mind a te választásod. Senki nem kényszerít arra, hogy állást foglalj. Mégis megteszed - ezzel a saját börtönöd falait erősíted.

Mindenkinek szíve joga - mondja a szólás -, hogy pillanatról pillanatra azt válassza, amit választ. Vagyis azt csinál, mit csak akar. Úgy tűnik, a szív "jogait" valahol elveszítettük. Félreértettük vagy félreértelmeztük, és az elme útjával azonosnak vettük. A választás ugyanis kimondottan a tudatos elme dolga, az elme dönt arról, méghozzá minden pillanatban, hogy merre halad tovább.

Micsoda kérdés! Kitől kérdezzük? Ki az, aki választ adhat erre? És egyébként is, minek mikor lesz már vége? Rossz álomként éljük meg a jelent, miközben rengeteg dolgunk van vele.


Soha nem hittük volna. El sem tudtuk képzelni, hogy a mai, szabadnak érzékelt világban be leszünk zárva. Bezárva az otthonunkba. És azt már végképp nem tudjuk felfogni, hogy itt találhatunk rá a valódi szabadságra.
...continue reading "Otthon kell maradnunk, hogy hazataláljunk"
Az élet ünnep. Még akkor is, ha ezt most kevesen éljük így meg. Elfelejtjük, hogy a valóságunkat magunk teremtjük, mi magunk éljük a saját életünket, és módunkban áll változtatni, ha valami nem tetszik, nem illik bele az általunk megfelelőnek ítélt rendszerbe. Módunkban áll változtatni saját magunkon. A belső változáson keresztül pedig a családunkon, környezetünkön, a társadalmunkon.
...continue reading "CSINÁLD MAGAD"
Megértem. Azt hiszem, mostanra tényleg megértem. Annyira mindenesetre, hogy megértem mindazt, ami velem történt. Amiért éppen ezt a tervet írtam meg egykor, mielőtt ideérkeztem a Földre, ezt választottam, ezzel kell megbékélnem.
...continue reading "MEGÉRTEM"