Az élet ünnep. Még akkor is, ha ezt most kevesen éljük így meg. Elfelejtjük, hogy a valóságunkat magunk teremtjük, mi magunk éljük a saját életünket, és módunkban áll változtatni, ha valami nem tetszik, nem illik bele az általunk megfelelőnek ítélt rendszerbe. Módunkban áll változtatni saját magunkon. A belső változáson keresztül pedig a családunkon, környezetünkön, a társadalmunkon.
Fura dolgok történnek mostanában. Mintha a békétlenség tetőpontjára hágna, a természeti katasztrófák uralkodnának a világban, ilyen-olyan hiedelmek tartanak félelemben minket, amik azzal fenyegetnek, hogy elpusztíthatják az egész emberiséget… Egyvalaminek egészen biztosan nincs itt az ideje: a hárításnak.
Mindannyian érezzük a változásokat, mindannyiunkat érintik a hírek, a kampányok, a felkapott vagy unalomig ismételt jó vagy kevésbé jóindulatú figyelmeztetések, frázisok. Mégis mi az, ami azt teszi, hogy az egyik ember békében éli a mindennapjait, a másik retteg, háborog, másokat tesz felelőssé, miközben kivetíti a saját félelmeit? Oldja meg más – és vég nélkül megy a mutogatás.
Nincs új a Nap alatt: a hozzáállás a különbség. A felelősségvállalás a saját életünkért, a hírekhez való viszonyulásért, a békénk megőrzéséért, az életünk pozitív irányban történő mozdításáért.
Az élet ünnep, de sokkal többről szól, mint a naptárakban jegyzett ünnepnapokról. Az ünnep arra való, hogy boldogan éljük meg, félretegyük az egónkat, és legalább próbáljuk meg előtérbe helyezni a tiszteletet, az elfogadást, a szeretetet.
Minden idők, és nem csak a válság-, veszély- vagy krízishelyzetek felhasználhatók a lelki fejlődésre, ami kivétel nélkül mindannyiunknak nem csak kötelessége, de célja, teljesíthető és ki nem kerülhető feladata is.
A zűrzavaros világ afelé mutat, hogy keresnünk kell az összefogást, az egységet, meg kell teremtenünk a békés és boldog közösségeket. Gyűjtést indítunk, ha tűzvész, cunami vagy földrengés pusztít, állatokat mentünk, négylábúakat befogadunk, ha a sors úgy hozza, és a kétlábúak? Na, őket már nem. Mert ők emberek… Inkább megkérdezzük hangosan: van valami ötlet?
Megvárjuk, hogy valami sorsfordító történjen, ami megrázó, végzetesnek tűnő, vagy éppen az egekbe emelő.
Most kivételes lehetőségünk van a saját életünk rendbe tételére. Nem kell megvárnunk, hogy súlyos betegség vagy anyagi csőd köszöntsön ránk, ami nem ad más lehetőséget, mint az ébredést, a tudatossá válást, a médiumok és az érdekcsoportok által gerjesztett kampányokból való kimaradást. Mert a pillanat elérkezik mindannyiunk életében, amikor el kell döntenie, hogy mit tesz első helyre és mit részesít előnyben: az egót vagy az egységet, a mindannyiunkban létező és kölcsönös tiszteletre méltó adottságokat és különbözőséget.
Itt a CSINÁLD MAGAD aranykora! Ha valamiből több van, mint ami szükséges, megoszthatod. Ha van szellemi kincsed, áraszd most. Ha úgy érzed, hogy semmid nincsen, még mindig ott van a bölcsességed. Lehetsz kreatív, találj ki jó dolgokat, és amint kitaláltad, neki is állhatsz, hogy megvalósítsad. A segítség mindig megérkezik, ha a jó szándék megvan.
Senki mástól nem függ az életünk minősége, csak saját magunktól, a döntéseinktől, az élethez, és saját magunkhoz való viszonyunktól. A felelősséggel élt életben nincs szükség arra, hogy másokra mutogassuk, mások változására, központi intézkedésre várjunk, hiszen évszázadok során megtapasztalhattuk, arra hiába várunk. Nem véletlen az sem, hogy amit másoktól kívánunk, az teljesíthetetlen.
Változzunk meg mi magunk, legyünk olyanok, mint amilyen változást most még másoktól, kívülről várunk, és teremtsük meg azt a világot, ahol élni szeretnénk. Nincs olyan, hogy nem tehetünk róla. Mindenről tehetünk – mégpedig azzal, hogy változtatunk magunkon, a nézőpontunkon. Magunkért. A saját békénkért, boldogságunkért, testi és lelki egészségünkért. Lehetünk boldogok, hiszen most is vannak boldog emberek! Pedig milyen lehetetlennek látszanak az úgynevezett körülmények. A körülményeket is mi teremtjük, a körülmények csak attól függenek, hogy milyeneknek ítéljük őket meg. Viszonyulhatunk mindenhez másképp, teremtő módon, még akkor is, ha egy-egy esemény, történés látszólag nem hat az életünkre pozitívan.
Az üzenet ennyi: „Ne féljetek! Felemellek Titeket.”