Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Manapság, amikor tragédiákon kívül szinte mást nem is szállít nekünk a média világa, sokan felteszik a kérdést: Hol van ilyenkor Isten? Hogy engedheti ezt meg? És válasz híján sokak számára marad a polcról leemelhető séma: nincs Isten.
Legyen boldog az új éved – legyen boldog az új éned!
De mitől is lesz más? Mitől lesz új? Attól, hogy te változol.
Magától nem megy. A naptári ünnepek önmagukban semmit nem tehetnek. És még csak a jó kívánságok sem teremtenek új életet. Meg kell dolgoznunk a változásért, hiszen jól tudjuk, tapasztaljuk, hogy csak így megy.
Talán hallottad vagy olvastad már azt a mondatot, hogy elég annyit mondanod: köszönöm, szeretlek (sajnálom, kérlek, bocsáss meg), és ez elég is.
Van benne igazság: ha ezeket, vagy ezek valamelyikét ismétled magadban, folyamatosan, akkor valóban gyakorlod a Ho’oponopono módszerét.
Szeresd magad! Hiszen szerethető vagy!
Mesélek neked egy történetet – rólad. Nem arról, akinek hiszed magad, hanem arról, aki vagy.
Boldog ünnepek helyett boldogságot kívánok neked, az évnek nem csak erre a néhány napjára, hanem mind a 365-re, és annak sok-sok percére.
Amíg azt várod, hogy végre péntek legyen, akkor bizonyos, hogy nem vagy a helyeden. Ha a helyeden lennél, észre sem vennéd, hogy telnek a napok, mert inspirációból, szeretettel, tehetséggel, a létező legjobban teszed a dolgod.
Természetes, hogy a test elfárad, és szüksége van az alvásra, a pihenésre, de érdemes tudni, hogy amilyen a napod, olyan a pihenés és az alvás minősége!
...continue reading "Érezd jól magad minden időben!"Korlátozó hiedelmeid
A hiedelmek is csak emlékek, programok, amik elhitetik veled, hogy vannak dolgok, amiken nem lehet változtatni, mert eddig így volt, és ez mindig is így lesz.
Itt az advent is, és a piac csillogó-villogó dekorációkkal, díszekkel, ezt vedd meg, azt vedd meg ajánlatokkal vár – mert abban hisz, a szeretteid annak örülnek, amit pénzzel megszerzel. Van ilyen is. De van más is…
...continue reading "Nagyon más…"Bármennyire is szeretnénk tudatosak lenni és tudatosak maradni, az idő legnagyobb részében a tudatalatti programjaink irányítanak bennünket. Emlékek, amiket megörököltünk, programok, amiket elfogadtunk, ítéletek, melyekkel azonosulunk, olyan sémák, amelyek alapján megkülönböztetjük magunkat bárki mástól. Mert ránk természetesen soha nem érvényes az, amit másokban kifogásolunk.
Azt tanultuk, hogy felelőtlenek vagyunk, ha nem aggódunk olyan helyzet miatt, aminek a kimenetele bizonytalan, nem sok jóval kecsegtet, vagy szimplán csak állunk egy feladat előtt, és nem lehet egy pillanat alatt megoldani, méghozzá úgy, ahogy nekünk tetszik… Megtapasztalhattuk, hogy az aggódás nem működik. Se nem hoz megoldást, se nem könnyíti meg az életünket. Akkor hát mire való?
