Gyönyörűséges szakrális nyelvünk, a magyar minden ízében, elemében, különleges egyediségében az egyik legnagyobb mesterünk. Persze csak akkor, ha erre odafigyelünk.

Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Gyönyörűséges szakrális nyelvünk, a magyar minden ízében, elemében, különleges egyediségében az egyik legnagyobb mesterünk. Persze csak akkor, ha erre odafigyelünk.

Megérkeztünk a Földre, az általunk kiválasztott testbe, a tökéletes időpontban, a számunkra legmegfelelőbb helyre. Annyira belemerültünk ebbe az inkarnációba, hogy minden előzményt elfelejtettünk, mintha nem is lett volna számos előző életünk, és mindegyikhez külön-külön saját élettervünk. Olyan volt ez a Földre születés, mintha egy nagy furkósbottal fejbe vágtak volna – és jött a totális amnézia.

Én nem megyek szabadságra. Már nem is emlékszem arra, milyen az, amikor „szabadságon” vagyok. Tudod, az évi rendes… A fizetett.
Már régóta szabad vagyok. Akkor vagyok szabadságon, ha vagyok: elér a közösségem bármelyik tagja, készen állok a karácsony és szilveszter közötti napokban online tréningek megtartására, vagyok az ún. közösségi oldalakon, egyszóval a küldetésemet gyakorlom.

A szív. Igen, a testünk motorja, és azon túlmutatóan, az életünk középpontja. Sok évvel ezelőtt bebizonyították, hogy az emberi szív generálja a legnagyobb és legerősebb energiamezőt a testben lévő szervek közül, beleértve az agyat is. Megállapították, hogy ez az elektromágneses mező körülbelül két-három méter átmérőjű, s tengelye a szívben helyezkedik el.

Folyton tele vagyunk elvárásokkal, holott már jó néhányszor megtapasztaltuk, pontosabban folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy az elvárások arra jók, hogy jó nagyokat csalódhassunk.

Hát persze. Ilyenkor, Advent közeledtével valami különleges érzés kerít bennünket hatalmába, gyűjtés, jótékonyság, adományozás, hála…

Az úgy volt, hogy éppen jöttem ki az uszodából, és egy csodálatos szivárványívet pillantottam meg. Annyira gyönyörű volt, hogy szerettem volna megmutatni mindenkinek! Körülnéztem, hol van mindenki, és csak egyetlen hölgyet láttam, aki lehajtott fejjel cipelt egy nagy dobozt... Úgyhogy inkább a szivárványt csodáltam.

Higgy, hogy láss! Fordítva nem működik. Tudod miért? Mert semmi nem az, aminek látszik.

Mi lenne, ha nem tudnál arról, amit a hírek huhognak, vagy amit a jóakaratú ismerőseid a tudomásodra hoznak, csak azért, mert tudnod kell róla…

Micsoda páros! Minő egybeesés!
Mintha minden pillanatban ezekkel találkoznánk, hála a kontrollálatlan indulatoknak, ún. közösségi oldalaknak, az internet korlátlan világának, a médiumoknak, a szabadosságnak…
