Micsoda páros! Minő egybeesés!
Mintha minden pillanatban ezekkel találkoznánk, hála a kontrollálatlan indulatoknak, ún. közösségi oldalaknak, az internet korlátlan világának, a médiumoknak, a szabadosságnak…
A polaritás persze jellemző a földi életre, és ennek jó oka van: adva van valami, és megjelenik annak az ellentéte. Gyakorolhatjuk, csiszolhatjuk az Isten adta szabad választásunkat: mire hogy reagálunk, gyalázkodással vagy alázattal. És persze az első az, hogy egyáltalán reagálunk-e, hiszen ez is bennefoglaltatik a Ho’oponopono tanításaiban…
Az ún. közösségi oldalak arra bizonyosan jól szolgálnak, hogy emberek (trollok, alvajárók, megélhetési hozzászólók) egymásnak essenek. És lám! Pillanatok alatt el lehet térni attól a témától, amiről - bármilyen szándékkal is - valakik valamit közzétesznek.
Sekélyes, könnyű, ám zsákutca ez az út.
Mégis áldás, hogy találkozunk ilyenekkel is, mert ébresztenek. Lehetőséget adnak arra, hogy másképp reagáljunk, ha reagálunk, és fejlesszük az önismeretünket. Hiszen csak akkor tudunk változtatni és változni, ha képesek vagyunk megfigyelni a helyzeteket, magunkat, a válaszainkat, azokat a programokat és emlékeket, amiket módunkban áll átadni Istennek.
Az ’alázat’ szó csupán azt jelenti a Ho’oponoponoban, hogy gyakoroljuk és hajlandók vagyunk félretenni az egónkat, amely mindig különállónak és jobbnak akarja érezni magát másoknál. Csupán annak a felismerése, hogy nem tudunk annyit, mint hittük. Nem fordít szembe másokkal, de még saját magunkkal sem: út a növekedéshez, a megbékéléshez, az isteni lényünk bölcsességéhez.
ITT MEG IS HALLGATHATOD.