Folyton tele vagyunk elvárásokkal, holott már jó néhányszor megtapasztaltuk, pontosabban folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy az elvárások arra jók, hogy jó nagyokat csalódhassunk.
Hányszor előfordul, hogy vágyunk a fehér karácsonyra (mert valóban szépségesen illik a hófehér az ünnephez), aztán most, hogy néhány héttel az ünnep előtt csak úgy zúdulnak a nyakunkba a csodásabbnál csodásabb hópelyhek, valahogy fordul a kocka.
Idebentről olyan, mint egy képeslap, ha kimegyünk, vagy útra kell kelnünk, elillan a varázslat. A képeslapból káosz lesz, késnek a munkahelyükről az emberek, veszélyesek a járdák is, mert csúsznak…
Belendülnek a programjaink, és oda a téli táj szépsége.
Micsoda lehetőség, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, és a különböző, nem feltétlenül szalonképes jelzők helyett valami másra gondoljunk, a közösségi oldalakra nem szitkokat szórjunk...
Persze, tudom, hogy te nem teszel ilyet, de ahhoz, hogy mások reakciói ne érintsenek annyira meg, valahogy védened kell magad, hiszen a helyzet csak akkor változik, ha változnak a te reakcióid.
Micsoda áldás, hogy mi már a jelenben tudjuk tartani magunkat, feltéve, hogy használjuk a Ho’oponopono kínálta tisztító mondatokat, szavakat. Ha tisztítunk, a jelenben vagyunk. Ha tudatosak vagyunk, minden átmeneti nehézséget könnyebb kezelnünk. És miért is ne tennénk könnyebbé a saját életünket? Senki más nem fogja megtenni helyettünk.
Emlékezz, az Univerzum tökéletes. Szemlélődünk itt a Földön, miközben tanulunk, aztán továbbállunk. Olyan apróságok miatt, mint hóesés, közlekedési dugó, latyak, csúszós járda, kár felkapni a vizet. Itt most nézők vagyunk. Pont. Talán ez egészségesebb nézőpont.
ITT MEG IS HALLGATHATOD, 1 PERCBEN.