Én nem megyek szabadságra. Már nem is emlékszem arra, milyen az, amikor „szabadságon” vagyok. Tudod, az évi rendes… A fizetett.
Már régóta szabad vagyok. Akkor vagyok szabadságon, ha vagyok: elér a közösségem bármelyik tagja, készen állok a karácsony és szilveszter közötti napokban online tréningek megtartására, vagyok az ún. közösségi oldalakon, egyszóval a küldetésemet gyakorlom.
Szeretem, ez a szenvedélyem, feltölt, felemel, pihentet. Nem kell szabadságra mennem. Itt vagyok a helyemen.
Éppen öt éve, hogy felismertem a kötelességem, azt a helyet és területet, ahol lennem kell. Hosszú évek munkájába telt, és igen, sok fájdalommal járt, mire meghoztam a döntést. Jól tettem. Nem függök senkitől és semmitől, csak a saját döntéseimtől.
Nem volt más választásom, mint szeretettel és legjobb tudásom szerint „megmenteni” az Aloha Zártkörű Tagságom. Milyen különös, a magyar zártkörű tagság pedig majdnem pontosan 500 hete jött létre.
Igen, az a varázslatos 5-ös szám! Életem fordulópontja, a nagy változás, amit végre félelem nélkül kellett megélnem. Kétségtelen, hogy végig volt segítségem. Mennyi, de mennyi erőt ad, amikor az ember visszatekint az életére, a halogatott és meghozott döntéseire, és látja a saját fejlődését, melynek nem a végpontja, inkább a kezdete a küldetése megtalálása és betöltése.
Csak azt tudom üzenni, újra és újra, hogy te vagy a saját sorsod kovácsa. Senki más nem hoz helyetted döntéseket, a te küldetésed egyedi, értékes és különleges. Már ne keresd, hanem most találd meg!
Tudatos, varázslatos, áldott és békében átélt Ünnepeket kívánok neked!
ITT MEGHALLGATHATOD AZ 1 PERCESEM.