Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
5 napon keresztül küldök neked olyan tanítást, amit
az otthonod kényelmében vagy akár autóban ülve meghallgathatsz.
A 6. napon egy bónuszt is kapsz.
További egy héten keresztül a rendelkezésedre állok személyes (telefonos, teams-es vagy e-mailes) konzultációra.
Most az a tét, hogy képes vagy-e a félelmeid fölé emelkedni. Képes vagy-e belátni, hogy a félelmeidet te magad hozod létre. Ezek a félelmek vajon nagyobbak-e, mint az életcél, amiért a Földre jöttél. Az időd nagy részében uralnak-e a félelmek, vagy te uralod őket? A félelem elvonja-e a küldetésedről a figyelmed?
A félelmeink tudatalatti emlékekből adódnak. Mindenkinek vannak félelmei – még ha nem is beszél róluk, vagy rendkívül magabiztosnak tűnik is az illető személy.
A félelmeink többnyire riasztóbb képet festenek arról, ami a jövőben fog esetleg bekövetkezni vagy egyáltalán be sem következik. Nem tudhatjuk ugyanis, hogy mi lesz. Csak Isten tudja.
Mi lenne, ha nem tudnál arról, amit a hírek huhognak, vagy amit a jóakaratú ismerőseid a tudomásodra hoznak, csak azért, mert tudnod kell róla…
Lélek vagy. Gyönyörű lélek, aki azért választotta a földi életet, hogy növekedjen, fejlődjön, szolgáljon. Szolgálja a saját evolúcióját, és ezzel az egész emberiséget.
Másokhoz mérni, másokhoz hasonlítani magad egyetlen eredményre vezethet: mindig találsz megszámlálhatatlanul sok különbséget, amik elkedvetlenítenek, elszomorítanak vagy elbizonytalanítak téged.
Nincs közöttünk olyan, aki ne hordozna félelmeket a tudatalatti elméjében. A félelmek jelen vannak a mindennapi életünkben, így hát ezt tartjuk természetesnek. A félelem sokszor segít a fejlődésünkben, motivál, vagy akár kényszerít az elménk korlátai mögüli kimozdulásra, a komfortzónánk elhagyására. Ugyanakkor megnehezítik az életünket a félelmek, mert nem tudjuk, mit kezdjünk velük. Sok esetben fel sem ismerjük őket, vagy ha igen, akkor igyekszünk menekülni előlük, pedig az első lépés a békénk és a harmóniánk megteremtéséhez a félelmeink beazonosítása.
Egyre gyakrabban, és egyre nehezebbnek tűnő helyzetek és események sokkolják az emberiséget. Úgy tűnik, a helyzetek ismétlődnek, és úgy tűnik, még nem tanultuk meg azt, amit tudnunk kellene.
Ne félj! – olvasható számtalanszor a Bibliában, bármelyik fordítást is nézed. De nem is szükséges a Bibliára hivatkoznunk, könnyen beláthatjuk, hogy a félelem amolyan „népbetegség”. Nincs olyan ember, akinek ne lenne valami félelme. Rendszerint nem is egy, hanem számos, legfeljebb az tesz különbséget közöttük, hogy mennyire hat bénítólag, mennyire zárja börtönbe a saját gondolkodásunkat, életmódunkat, szabadságunkat.
A félelmeink a lehető legnagyobb akadályt jelentik az életünk áramlásában. A félelmeink fogva tartanak, mert hiszünk abban, hogy az a nem kívánt, félelmetes, negatív esemény be fog következni, amit éppenséggel nem akarunk. Berendezkedünk erre, és tényként kezeljük, valósággal várjuk a félelmeink beigazolódását.
