fbpx Skip to content

Még egyszer a félelemről

Nincs közöttünk olyan, aki ne hordozna félelmeket a tudatalatti elméjében. A félelmek jelen vannak a mindennapi életünkben, így hát ezt tartjuk természetesnek. A félelem sokszor segít a fejlődésünkben, motivál, vagy akár kényszerít az elménk korlátai mögüli kimozdulásra, a komfortzónánk elhagyására. Ugyanakkor megnehezítik az életünket a félelmek, mert nem tudjuk, mit kezdjünk velük. Sok esetben fel sem ismerjük őket, vagy ha igen, akkor igyekszünk menekülni előlük, pedig az első lépés a békénk és a harmóniánk megteremtéséhez a félelmeink beazonosítása.

A félelem megjelenésekor az ego, mint túlélési mechanizmus, elkezdi elemezni a félelmet: honnan ered, miért van, mitől van… Te már tudod, hogy ezek a kérdések soha nem találnak válaszra, hiszen a félelmet, mint minden más programot és emléket, a tudatalatti elménk őrzi, akár előző életeinkből, akár a családfánk generációkra visszamenő életéből.

Az elemzés, a múltban feledkezés helyett érdemes a jelenbe hozni magunkat, köszönetet mondani a félelemnek, és elengedni – vagyis átadni Istennek, aki pontosan tudja, hogy miért jelenik meg ez az emlék az életünkben. Ő készen áll arra a nap 24 órájában, hogy segítségünkre legyen ebben a folyamatban.

Bármi történik az életünkben, az szükséges a spirituális fejlődésünkhöz. Lévén, hogy az Univerzumban tökéletes rend van, véletlenek nincsenek – ez a felismerés segít feloldani a félelmeket.

A félelmeinket mi magunk működtetjük, mert a félelmet kiváltó személy, helyzet, emlék reflexszerűen bekapcsolja az aggodalmakat, és máris a jövőben találjuk magunkat. Mi lesz, ha…? És mi lesz, ha nem…? Ezért fontos, hogy nyakon csípjük a félelmeinket, és a helyükön kezeljük őket. Semmi nem félelmetes, ha megértjük, hogy bármi is következik, az csak arra szolgál, hogy hangolódjunk a félelem ellenkezőjére, a szeretetre. A külvilág folyton gondoskodik róla, hogy legyen forrása a félelmeinknek, a híreket, a hírforrásainkat, a lelki táplálékunkat azonban mi magunk választjuk meg! Választhatunk olyan tartalmakat, amik csökkentik az energiánkat, alacsonyra hangolják a rezgésünket, így védekező, összehúzódó helyzetet veszünk fel, és esélyünk sincs arra, hogy kapcsolódjunk a felsőbb énünkhöz, a bölcsességünkhöz.

Érdemes kívülről megfigyelni a helyzetet, tudatosítani magadban, hogy azok a dolgok, amiktől féltél, csak igen kis arányban valósultak meg. És ha igen, akkor is túlélted, akkor is túlléptél rajtuk, most itt vagy, fontos dolgod van: teljesítened kell a küldetésed, hogy a világgal a feltétel nélküli szeretetet oszd meg. Ez a lényeged.

ITT MEG IS HALLGATHATOD.