Amikor már közel vannak az ünnepek, még fájdalmasabb a gondolat, hogy most majd nélküle telnek. Abban a hitben fogan ez a gondolat, hogy már nincs velünk a szerettünk, aki úgy döntött, véget ért a földi küldetése.
Elkezdünk múlt időben beszélni róla, siratjuk, mintha siralmas lenne az ő útja. Pedig valahol a szívünk mélyén tudjuk jól, hogy az élet nem ér véget, és ahova ő tart, talán már meg is érkezett, az a Fény, a Béke és a Szeretet birodalma.
Legyen hát Ő a fontos, adjunk hálát azért az időért, amit vele tölthettünk, és engedjük, hogy tovább szője a lelke tervét. Ünnepeljünk!
