Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Folyton másoknak akarunk megfelelni, miközben megfeledkezünk arról, hogy ez úgy, ahogy van, lehetetlen. Megannyi szerepben éljük az életünket, vagyunk gyermekek, szülők, beosztottak és felettesek, házastársak és szerelmesek, szomszédok, barátok…
Szokás az új év közeledtével fogadkozni, új célokat kitűzni, újra nekiveselkedni régen elhatározott, de meg nem valósított változásoknak. Jó ideje új korban élünk. Minden másképp működik, mint korábban. Talán itt az ideje szakítani a régi szokásokkal, a fogadkozással, az ígéretekkel - még az újéviekkel is!
Idén nem állítunk karácsonyfát - egyeztünk meg. Már elég nagyok vagyunk, ünnepelni így is, úgyis fogunk. Amúgy sem mászkálunk fölöslegesen, levágunk néhány fenyőágat a kertben, vázába tesszük, és majd szépen feldíszítjük...
...continue reading "Harmatcsepp vagy a fenyő könnye? Isten küldte…"A hála érzése természetes, amikor nekünk tetsző, számunkra hasznosnak és kedvezőnek ítélt dolgok történnek az életünkben, különösen pedig akkor, amikor váratlan, de örömteli eseményeket hoz az élet. Ilyenkor valami megmozdul bennünk, átjárja az egész lényünket, aztán csak akkor bukkan elő újra, ha valami vagy valaki a hálánkat kiváltó eseményre emlékeztet.
Küzdünk a betegség ellen, küzdünk a békéért, csak, hogy küzdhessünk valamiért… Nem hiszem, hogy azért születtünk a Földre, hogy folyamatosan kivont karddal, csatasorba kelljen állnunk. Nem hiszek abban, hogy mindig találnunk kell valamit, ami ellen, vagy amiért harcoljunk.
Annyira hozzászoktunk a szenvedéshez, hogy természetesnek vesszük. A világ összeomlani látszik, tele van elképesztő, rémisztő, fájdalmas és tragikus eseményekkel (természetesen a megfelelő csatornák gondoskodnak arról, hogy mindannyiunkhoz el is jussanak a híreik), hogy egyre kétségbeesettebben keressük a felelőst, a kiutat, jó esetben a saját helyünket ebben a lehetetlen világban.
„A probléma nem probléma, hanem ahogy reagálunk a problémára, az a probléma.”
Dr. Ihaleakalá Hew Len
Ismerősen cseng ez a nehezen megjegyezhető név? Jó néhány évvel ezelőtt már találkozhattál vele a Magyarországon először megjelent Ho’oponopono-könyv lapjain. Ő az a pszichológus-sámán, aki egy hawaii állami kórház veszélyes bűnözőként fogva tartott, elmebetegeknek titulált pácienseit úgy gyógyította meg, hogy nem is látta őket. Csupán a kórlapjaikat vette elő, és a Ho’oponopono technikáját alkalmazva tisztította az erőszakkal, a betegségekkel és az illető rabokkal kapcsolatos, több életen át felhalmozódott emlékeket.
Hogyan törölhetjük a Ho’oponoponoval anyagi gondjainkat és tisztíthatjuk a pénzzel kapcsolatos programjainkat és emlékeinket, hogy az életünkbe érkezzen a bőség?
Sokat halljuk mostanában ezt a kifejezést: engedd el! Mintha az olyan könnyű lenne. Majdnem olyan, mintha azt tanácsolnánk: felejtsd el! Jó lenne, persze, hogy jó lenne elfelejteni, elengedni dolgokat, amik a jelen pillanatban megnehezítik az életünket, nem hagynak nyugodtan aludni, vagy éppen mély lehangoltságba taszítanak. Vajon miért olyan nehéz? Pontosabban, miért tűnik olyan nehéznek ez a feladat?
...continue reading "Az elengedés nem veszteség"
Mindig az lesz, ami éppen akkor most van. Nincs más. Az, hogy mi lesz, azt bizony senki nem tudja. Azért nem, mert minden egyes pillanatban változik minden, csak mi, vagyis az elménk nem számol vele. És olyan nehéz elhinnie.
...continue reading "Most akkor mi lesz?"