Hogyan törölhetjük a Ho’oponoponoval anyagi gondjainkat és tisztíthatjuk a pénzzel kapcsolatos programjainkat és emlékeinket, hogy az életünkbe érkezzen a bőség?
A pénz, a mindenható, a szükséges, az elsődleges… Pénzért dolgozunk – nem szenvedéllyel; pénzből élünk – holott egy fillérünk nem volt, amikor a földi életünk kezdődött; képesek vagyunk az adósok börtöne kapujáig elmenni (vagy tovább?) – holott adósságba mi magunk vertük saját magunkat.
Nos, itt az ideje felébredni csipkerózsika-álmunkból. Az anyagiak, bármiről is legyen szó, az életünkben időleges szerepet játszanak. Anyagiak nélkül jövünk, anyagiak nélkül megyünk. Igen, szó szerint. Anyagi a testünk is, amit kölcsön kapunk az Univerzumtól, hogy a földi életben könnyebben közlekedhessünk. Annyira megszokjuk a testünket, annyira ragaszkodunk hozzá, hogy képesek vagyunk abba a hiedelembe esni, hogy mi bizony a testünk vagyunk. Fontossá, létfontosságúvá válnak az anyagiak.
Hol rontjuk el? Egy döntéssel. Azzal a döntéssel, hogy az életünk főszereplőjévé tesszük. Mindent a pénzzel mérünk. Mindent beárazunk. És tudod, mit? Ezzel a hozzáállással beárazzuk saját magunkat. Leértékeljük mindazt, ami nem méricskélhető, aminek nincsen mértékegysége, amit nem tapinthatunk meg, amit nem láthatunk…
A legfontosabb, a lelki fejlődésünket szolgáló dolgok éppen nem az anyagiakban rejlenek. Helyükre kell tennünk a hiedelmeinket, meglátni, hogy a pénz, az anyagiak jó szolgálatot tehetnek az életünkben – de mihez is? Ahhoz, hogy a küldetésünket beteljesítsük, hogy elérjük azt az életcélt – lehetőség szerint még ebben az életben, hogy ne kelljen osztályt ismételnünk -, ami miatt ide jöttünk, ami az életünk „értelme”, a lélek nagy terve…
Van néhány dolog, ami érdemes szem előtt tartanunk:
- hogy annyit kapunk, amennyit adunk. Ha ráülünk a pénzünkre, ha belekapaszkodunk, ha foggal-körömmel ragaszkodunk – megállítjuk az élet természetes áramlatát, és egy helyben toporgunk.
- mindent leértékelsz, amit ingyen akarsz. Azt üzened az Univerzumnak, hogy semmiért akarok valamit, és az a valami éppen semmit nem ér… Garantáltan meg is kapod. A tanítást. Hogy mikor és milyen formában, csak Isten tudja.
- mielőtt bármilyen ítéletet, véleményt, kritikát megfogalmazol – mint például a pénz nem terem a fákon, a pénzért keményen meg kell dolgozni, a gazdagok rossz emberek - várj egy pillanatra. Mondd ezeknek a gondolatoknak: köszönöm, szeretlek. És megtalálod a békédet. Mi lehet ennél fontosabb az életben? A béke veled kezdődik. És ez a béke maga a világbéke.
Mindebből semmit ne higgy el! Pedig működik. Próbáld ki te magad! Tedd fel a másik, az olvasószemüveged. Tudod, amelyik a lélekhez vezet. És ne higgy az elmédnek, mert félrevezet.
A Ho’oponopono egy lehetőség, hogy kinyisd az elmédet. Mondj köszönetet azért, amid van, és ne azon keseregj, amiről hiszed, hogy hiányzik neked!