Jó hír a mai világban? Igen! Bármennyire is ritka, van ilyen.

Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Egyre gyakrabban, és egyre nehezebbnek tűnő helyzetek és események sokkolják az emberiséget. Úgy tűnik, a helyzetek ismétlődnek, és úgy tűnik, még nem tanultuk meg azt, amit tudnunk kellene.
Hol is kezdődik? Bizonyára azzal, hogy nem érezzük jól magunkat magunkkal. Aztán elkezdünk keresgélni. Jó esetben megtaláljuk az utunkat, a fájdalmasabb és nehezebb esetben kívülre helyezzük a problémáinkat.
Még mielőtt azt gondolnánk, hogy ami nem zöld, az nem is ér semmit, lássunk csodát: már a pénzügyeink is lehetnek zöldek. Egyáltalán, ügyet csinálunk belőle…
A Ho’oponoponoban azokkal az emlékekkel és programokkal dolgozunk, melyeket javarészt magunkkal hoztunk és örököltünk. Előző életeinkből, a családfánktól, a kultúránkból, a társadalmunkból. Számol tehát az előző életeinkkel.
Fordulóponthoz érkeztünk, új naptárat nyitottunk, jobban oda kell figyelnünk a keltezésekre, és bele-belelapozunk a jövő évi eseményekbe, milyen naptári napra is esnek azok. Névnapok, születésnapok, nemzeti ünnepek és munkaszünetek…
Érzékeljük, hogy micsoda hatalmas energiák dolgoznak az egész Univerzumban. Természetes, hogy ezek hatnak ránk mind mentális, mind fizikai szinten.
Óriási jelentőséget nyer most, hogy mennyit alszunk, mennyire pihenjük ki magunkat, hogy telik az éjszakánk. Alvás közben nem vagyunk tudatosak, de a tudatalatti elménk soha nem alszik. Minden este, amikor lefekszünk aludni, lehetőséget kapunk a magasabb tudathoz való könnyed visszatérésünkre. Ez része a lélek tanulási folyamatának, ami a földi élete során történő fejlődését szolgálja.
Amikor felfedezed, hogy szeretned kell magad, és nem okozhatsz magadnak több kárt, azzal szembesülsz, hogy ezzel másokból ellenállást váltasz ki.
Hiába próbál valaki egy vulkán tetejére vastag takarót tenni, hogy eloltsa a tüzet. Kisebb tüzek esetén persze elegendő, hogy az oxigén megvonásával befolyásolja az elemeket. Sem a pénznek, amin a takarót vásárolta, sem a takarónak, sem a szándéknak nincs hatalma a vulkán felett. A vulkán nem fojtható vissza. Ez egy módja az ébresztésnek, amivel az Anyaföldön keresztül Isten figyelmeztet.
Azt hiszem, sokan félnek az egyedülléttől, beazonosítják a magánnyal, az elhagyatottsággal, talán még az áldozati szereppel is. Arra van az elménk programozva, hogy emberekkel kell magunkat körülvenni ahhoz, hogy megtaláljuk a biztonságunkat, a nyugalmunkat, holott éppen az egyedüllét, a csend az, ami lehetőséget ad önmagunk megtalálására, az önmagunkkal való kapcsolódásra.