Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Újra itt az alkalom, hogy észrevegyük, micsoda univerzális erő a szeretet. Bármennyire is vannak olyan törekvések, amelyek az ébredés, a tudatosság ellen dolgoznak – számunkra ezek csak újabb lehetőségek, hogy ne vegyük annyira komolyan őket.
A Ho’oponopono technikáit tisztításnak nevezzük, a tudatalattiban a teremtés kezdete óta felhalmozott emlékek, programok, adatok, ítéletek, vélemények átadását a miénknél intelligensebb elme, és nevezd, ahogy a hited engedi, Isten kezébe.
Nem elég, hogy ismétlem a varázsszavakat?
Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. Köszönöm. Szeretlek. Mit is sajnálok? Ki bocsásson meg és miért? Mit és kinek köszönök meg? Szeressem azt, aki éppen az utamba áll?
Hiába próbál valaki egy vulkán tetejére vastag takarót tenni, hogy eloltsa a tüzet. Kisebb tüzek esetén persze elegendő, hogy az oxigén megvonásával befolyásolja az elemeket. Sem a pénznek, amin a takarót vásárolta, sem a takarónak, sem a szándéknak nincs hatalma a vulkán felett. A vulkán nem fojtható vissza. Ez egy módja az ébresztésnek, amivel az Anyaföldön keresztül Isten figyelmeztet.
Azt hiszem, sokan félnek az egyedülléttől, beazonosítják a magánnyal, az elhagyatottsággal, talán még az áldozati szereppel is. Arra van az elménk programozva, hogy emberekkel kell magunkat körülvenni ahhoz, hogy megtaláljuk a biztonságunkat, a nyugalmunkat, holott éppen az egyedüllét, a csend az, ami lehetőséget ad önmagunk megtalálására, az önmagunkkal való kapcsolódásra.
