A közelmúlt csak úgy ontja a váratlannak, tragikusnak, hihetetlennek, felfoghatatlannak látszó egyéni és tömeges halálhíreket. Váratlan, tragikus, hihetetlen és felfoghatatlan azok számára, akik beleragadnak az anyagi lét szorításába, és még nem emelkedtek abba a tudatosságba, ahova téged a Ho’oponopono már felemelhetett.
Te nem reagálsz olyan gondolatokkal, mint: Hol van ilyenkor Isten? Csak a jók mennek el. Az élet igazságtalan., vagy akár – ilyet is olvastam – Az élet borzalmas…
Ki hogy éli meg, ki milyen életet teremt, dolgozik-e magán, vagy cipeli a tudatalatti emlékeit – mindenki maga választhatja meg.
A szomszédunkban háború, terrorizmus és öldöklés a Közel-Keleten, megszokottá vált tájfun Tajvanon, tömegszerencsétlenséget hozó hurrikán Kelet-Spanyolországban, tetőomlás Újvidéken, haláleset a villamosmegállóban, halálesetek késelés következtében…
Mintha másról sem szólnának a hírek! És micsoda lehetőség, hogy az emberek ébredjenek, összefogjanak, egymást segítsék, vagy éppen ellenkezőleg, hogy egymásnak essenek.
Talán még neked is dereng a 2004-es délkelet-ázsiai cunami, amely – micsoda véletlen – éppen karácsony másnapjára esett és az emberiség történelmének egyik, a legtöbb (200-300 ezer) emberéletet követelő természeti katasztrófája volt. Talán arra is emlékszel, micsoda világméretű humanitárius összefogás követte ezt az eseményt. Nyilvánvaló a tanítás, az összefogás, az egység megteremtésének lehetősége. És nem utolsó sorban az élettervünk, az inkarnálódásunk és az átkelésünk időpontjának és módjának megértése egy kívánatos, emelkedett tudatszinten.
Robert Schwartz, aki a születésünk előtti élettervek egyedülálló, csodás eredményeket felmutató kutatója, megnyugvást adó és jól érthető magyarázattal szolgál az áldozatok oldaláról:
„Az én megértésem szerint ezek a lelkek a születésük előtt azt remélték, hogy a Föld a lineáris idő egy bizonyos pontjára egy bizonyos rezgésszintre kerül. Ezek a lelkek a születésük előtt megegyeztek abban, hogy ha úgy tűnik, hogy a Föld nem fogja elérni ezt a szintet, akkor életüket adják egy nagyszabású természeti katasztrófában, mert tudták, hogy ennek eredménye a szeretet és az együttérzés világméretű kiáradása lesz, ami a Föld rezgését a kívánt frekvenciára emeli.
Talán emlékszel rá, hogy pontosan ez történt. A világ kormányai félretették a nézeteltéréseiket, és együttműködtek, hogy segélyt juttassanak el Délkelet-Ázsiába. A szeretet és az együttérzés kiáradása a bolygónk frekvenciáját arra a szintre emelte, amit azok a lelkek kívántak.
Valószínűleg hallottad már a kifejezést: „Az, hogy hol állsz, attól függ, hogy hol ülsz”. A cunami remek példája ennek a kifejezésnek. Ha olyan ember vagy, aki a harmadik dimenzióban „ül”, akkor a cunamival kapcsolatban valószínűleg azt mondod, hogy ez egy szörnyű tragédia volt. Ha azonban szellemi vezető vagy, aki a negyedik dimenzióban „ül”, akkor valószínűleg úgy „állsz” a cunamihoz, hogy az egy nagy áldás volt a világunk számára. Két szögesen ellentétes nézőpont, és mindkettő helyes a megfigyelő szemszögéből nézve.
Miközben a saját életed kihívásait vizsgálod, nézd meg, hogy át tudsz-e váltani a személyiség perspektívájából a lelked perspektívájára. Teljesen új megvilágításban fogod látni az életedet.”
És – teszem hozzá – a halált, mint olyat is. Egyetlen halálnak sem célja az, hogy szomorúságot, hiányérzetet, bűntudatot vagy fájdalmat és szenvedést hozzon. Ez mindig az itt maradó szemszöge.
Ebben a dimenzióban ez a hagyomány. Ez a szokás. Át kell írnunk a programjainkat. Most ez a feladat.
Talán éppen itt az idje, hogy elgyere a következő, új Ho'oponopono tréningre.
TRÉNING LEGKÖZELEBB BUDAPESTEN 2024.11.16-ÁN, SZOMBATON.