Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Most az a tét, hogy képes vagy-e a félelmeid fölé emelkedni. Képes vagy-e belátni, hogy a félelmeidet te magad hozod létre. Ezek a félelmek vajon nagyobbak-e, mint az életcél, amiért a Földre jöttél. Az időd nagy részében uralnak-e a félelmek, vagy te uralod őket? A félelem elvonja-e a küldetésedről a figyelmed?
A Földön uralkodó káosz világosan értésünkre adja: szükségünk van segítségre. Ha eddig nem ismertük fel, most kénytelenek vagyunk belátni, hogy nem vagyunk képesek egyedül megoldani a problémákat, ijesztőnek és fenyegetőnek tűnik, ami körülöttünk van. A félelem, az aggódás pedig nem segít. Előbb vagy utóbb megbetegít.
Mindenki a saját tempójában, a saját életterve szerint halad, az általa kiválasztott úton.
Nem mind rossz és fájdalmas emlék, amit őrzünk a tudatalatti elménkben, vagyis a belső gyermekünkben. Tudatalatti vezérléssel működik az egész testünk – a testünk is csupa-csupa emlék, mégsem akarjuk kitörölni őket.
Nem mindenki jöhetett éppen ebben a korban a Földre. Egy magasabb dimenzióban, a segítőinknek hála, megírtuk az életünk tökéletes tervét, és ez szerepelt benne. De nem mindenkinek adatott meg! Sorban állás van a Földre.
Tartozik nekem, nem kis összeggel. Jó ideje. Hét éve!
Azt mondod, miért nem perelem be? Csupán azért, mert felismertem a tanítást. Ő tartozik nekem, és ez az én lehetőségem, hogy tanuljak. És egyúttal lehetőség, hogy őt tanítsam: azzal, hogy tartozol, rombolod magadat. Hét éve, naponta, folyamatosan.
Kérünk ezt-azt: békét, pénzt, egészséget, társat… Add, Uram, lehetőleg most.
A béke nem hír. A béke nem tör ki, ezért nem cikkeznek róla, nem vesznek rajta össze az emberek, nem lehet megvásárolni, nem üzlet.
Ám ha béke van bennünk, ha megteremtjük a békénket, nem hozhatjuk létre a gyűlölet, a harag, az irigység, a féltékenység, a düh táptalaját, a háborúskodás energiáját. A béke az ember tökéletes állapota, ami maga az egyensúly és a harmónia.
Amikor azt hiszed, hogy a helyzeted ennél rosszabb már nem lehet, csupán arról van szó, hogy eddig terjed a képzeleted. Felvázolsz magadban néhány lehetséges kimenetelt, és eszedbe sem jut, hogy mi lesz a többivel?! Mert van számtalan más megoldás is, amit az elme bizony elképzelni sem tud.
Amikor a saját életünkben jelenik meg valami megoldhatatlannak, kezelhetetlennek látszó helyzet, hajlamosak vagyunk próbatételként, megpróbáltatásként fogadni. Valami, amivel meg kell küzdeni, meg kell birkózni, amit le kell győzni.
