Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Dr. Hew Len azt tanítja, hogy mindegy, mi a probléma – dolgozz magadon. Ha megfigyeled, nincs új a nap alatt. A problémáink itt a földi életben az egészségről, az emberi kapcsolatokról vagy az anyagi világról szólnak (beleértve az „anyagiakat” is, amit a köztudat azonosít a pénzzel, és akként is kezeli. A pénz pedig a legkevésbé anyag…).
Sok helyütt találkozhatsz azzal a „nagy igazság”-nak tűnő kijelentéssel, hogy mindenki tükröt tart neked. Vagyis: magadat látod az undok kollégában, az alkoholista szülőben, az agresszív megmondóemberben, a pletykás szomszédasszonyban… és ne soroljam. Azonnal beindul a védekező mechanizmus – én nem vagyok ilyen! Én nem akarok ilyen lenni! És ez így van jól.
A félelmek, mint minden az életünkben, emlékek. Az emlékek addig ismétlődnek a tudatalatti elménkben (Belső Gyermekünkben – így nevezzük a Ho’oponoponoban), amíg tápláljuk őket, felül nem emelkedünk rajtuk, rá nem jövünk, hogy a félelmeket mi magunk hoztuk létre.
Még mindig sokan kerülgetik a szót, körülírják, valami mással helyettesítik, szinonímát keresnek - pedig nincs mitől tartani. Istent a mindennapi életünkből nem lehet kihagyni.
