Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
A gyermekeink tanítani érkeznek. Bennünket tanítani. És nem fordítva. Ők választják ki a szüleiket a csillagok közül, a számukra legmegfelelőbbeket, és a szülők számára is ők a tökéletes gyermekek. Amíg kicsik, az a dolgunk, hogy vigyázzunk rájuk, példát mutassunk nekik, és engedjük, hogy önmaguk legyenek.
Fordulóponthoz érkeztünk, új naptárat nyitottunk, jobban oda kell figyelnünk a keltezésekre, és bele-belelapozunk a jövő évi eseményekbe, milyen naptári napra is esnek azok. Névnapok, születésnapok, nemzeti ünnepek és munkaszünetek…
Érzékeljük, hogy micsoda hatalmas energiák dolgoznak az egész Univerzumban. Természetes, hogy ezek hatnak ránk mind mentális, mind fizikai szinten.
Óriási jelentőséget nyer most, hogy mennyit alszunk, mennyire pihenjük ki magunkat, hogy telik az éjszakánk. Alvás közben nem vagyunk tudatosak, de a tudatalatti elménk soha nem alszik. Minden este, amikor lefekszünk aludni, lehetőséget kapunk a magasabb tudathoz való könnyed visszatérésünkre. Ez része a lélek tanulási folyamatának, ami a földi élete során történő fejlődését szolgálja.
Amikor felfedezed, hogy szeretned kell magad, és nem okozhatsz magadnak több kárt, azzal szembesülsz, hogy ezzel másokból ellenállást váltasz ki.
Nem elég, hogy ismétlem a varázsszavakat?
Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. Köszönöm. Szeretlek. Mit is sajnálok? Ki bocsásson meg és miért? Mit és kinek köszönök meg? Szeressem azt, aki éppen az utamba áll?
Hiába próbál valaki egy vulkán tetejére vastag takarót tenni, hogy eloltsa a tüzet. Kisebb tüzek esetén persze elegendő, hogy az oxigén megvonásával befolyásolja az elemeket. Sem a pénznek, amin a takarót vásárolta, sem a takarónak, sem a szándéknak nincs hatalma a vulkán felett. A vulkán nem fojtható vissza. Ez egy módja az ébresztésnek, amivel az Anyaföldön keresztül Isten figyelmeztet.
Függővé válhatunk a szenvedéstől, ha nem értjük meg, kik vagyunk valójában, és nem vállalunk az életünkben történő dolgokért 100%-os felelősséget.
Ez a legjobb, ami történhet veled. Arra utal, azt jelenti, hogy még mindig nem emlékszel, ki vagy és miért jöttél ide.
Az élet motorja, a szeretet központja, az isteni énünk szimbóluma a szív. Ezen keresztül hidalunk át minden fizikai távolságot, hangolódunk egymásra, a szeretet hullámhosszára.
Még ha gyakran meg is feledkezünk róla, lélek vagyunk, aki ebben a testben inkarnálódott, hogy tapasztaljon, fejlődjön, tanuljon. Sokszor előfordul, hogy azonosulunk emberi mivoltunkkal, holott az emberi lét csak egy állomás, életeink egyike, ami valóban kivételes lehetőségeket kínál az életünk tervének megvalósítására.
