Azt mondod, szégyelled? Kérlek, ne tedd. De még csak ne is gondold. Fogadd el, hogy azzal a szerinted szégyenteljes jelenséggel dolgod van. Másképp nem is találkoznál vele. Valami emlék dolgozik benned, ami miatt ezt érzed.

Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Azt mondod, szégyelled? Kérlek, ne tedd. De még csak ne is gondold. Fogadd el, hogy azzal a szerinted szégyenteljes jelenséggel dolgod van. Másképp nem is találkoznál vele. Valami emlék dolgozik benned, ami miatt ezt érzed.

Tartozik nekem, nem kis összeggel. Jó ideje. Hét éve!
Azt mondod, miért nem perelem be? Csupán azért, mert felismertem a tanítást. Ő tartozik nekem, és ez az én lehetőségem, hogy tanuljak. És egyúttal lehetőség, hogy őt tanítsam: azzal, hogy tartozol, rombolod magadat. Hét éve, naponta, folyamatosan.

Tízmilliószoros, teliholdas nap. Különleges energia, teremtőerő - és még számos pozitív jellemző, ami olyan jólesik a lelkünknek. A jó hír az, hogy mindez benned van. Tedd a jót, teremtsd és őrizd a békédet, áraszd a szeretetet. Megvan hozzá minden Isten adta képességed. Te hiszel ebben az energiában?

Kérünk ezt-azt: békét, pénzt, egészséget, társat… Add, Uram, lehetőleg most.

A béke nem hír. A béke nem tör ki, ezért nem cikkeznek róla, nem vesznek rajta össze az emberek, nem lehet megvásárolni, nem üzlet.
Ám ha béke van bennünk, ha megteremtjük a békénket, nem hozhatjuk létre a gyűlölet, a harag, az irigység, a féltékenység, a düh táptalaját, a háborúskodás energiáját. A béke az ember tökéletes állapota, ami maga az egyensúly és a harmónia.

Amikor azt hiszed, hogy a helyzeted ennél rosszabb már nem lehet, csupán arról van szó, hogy eddig terjed a képzeleted. Felvázolsz magadban néhány lehetséges kimenetelt, és eszedbe sem jut, hogy mi lesz a többivel?! Mert van számtalan más megoldás is, amit az elme bizony elképzelni sem tud.

Amikor a saját életünkben jelenik meg valami megoldhatatlannak, kezelhetetlennek látszó helyzet, hajlamosak vagyunk próbatételként, megpróbáltatásként fogadni. Valami, amivel meg kell küzdeni, meg kell birkózni, amit le kell győzni.


Ma van a ’fogyatékos’ emberek világnapja.
Talán ők egészen mással gazdagabbak, olyan ajándékkal, ami azokban is megvan, akik fogyatékos embereknek nevezik őket, csak még nem értek célba, nem ismerték fel valódi énjüket.
Teljes és tökéletes egész vagy – senkitől és semmitől nem függesz, a saját döntéseiden kívül. Isten a saját képmására teremtett, feltétel nélküli szeretetben, harmóniában, békében.
A feladatod tehát az, hogy vigyázz magadra. Figyelj arra, hogy megtartsd a békédet, figyelj arra, hogy mivel táplálod a testedet és a lelkedet, bármi történik az életedben.

Amikor már közel vannak az ünnepek, még fájdalmasabb a gondolat, hogy most majd nélküle telnek. Abban a hitben fogan ez a gondolat, hogy már nincs velünk a szerettünk, aki úgy döntött, véget ért a földi küldetése.
Elkezdünk múlt időben beszélni róla, siratjuk, mintha siralmas lenne az ő útja. Pedig valahol a szívünk mélyén tudjuk jól, hogy az élet nem ér véget, és ahova ő tart, talán már meg is érkezett, az a Fény, a Béke és a Szeretet birodalma.
Legyen hát Ő a fontos, adjunk hálát azért az időért, amit vele tölthettünk, és engedjük, hogy tovább szője a lelke tervét. Ünnepeljünk!
