Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Érted van minden, ami veled történik – nem ellened. A te fejlődésed érdekében vesznek körül az életed szereplői – lehetnek ők számodra kedvesek vagy veled ellenségesek. Hogy miként érzékeled őket, milyen hatást váltanak ki belőled a velük kapcsolatos események, helyzetek, azok csupán te emlékeid alapján ismétlődő ítéletek és vélemények.
Lehet, hogy olykor büntetésnek látod, nem érzed ott jól magad, nem is érted, mit keresel ott – mégis jó, hogy ott vagy, ahol vagy.
Észrevetted, hogy milyen sok utasítást kapsz mindenfelől, elsősorban mit ne tegyél, mit ne mondjál, mit ne gondoljál (!)? Mintha mások tudhatnák, hogy neked mi az életterved, mi a küldetésed, mik azok a tapasztalatok, amiket át kell élned. És ha még jobban odafigyelsz, észreveszed, hogy ahelyett, amit „ne”, nincs alternatíva.
Vezetnek vagy megvezetnek? Bármelyik legyen is - a te döntésed.
Úgy érzed, hogy mások képesek annyira befolyásolni a döntésedet, hogy szinte ők döntenek helyetted? Arról vajon ki dönt, hogy te hogy döntesz?
Másokhoz mérni, másokhoz hasonlítani magad egyetlen eredményre vezethet: mindig találsz megszámlálhatatlanul sok különbséget, amik elkedvetlenítenek, elszomorítanak vagy elbizonytalanítak téged.
Áldás, hogy így van! Miért kellene kifürkésznünk, hogy Isten mit tartogat nekünk? Hiszen a Földre születésünk előtt megírt élettervünk minden lényeges eseményt és körülményt tartalmaz. Ehhez megkaptunk minden segítséget, és kapunk is, ha élünk a lehetőséggel.
Legyél hálás mindenért, ami tetszik, és ami nem.
És máris közbeszól az elme: hogy lehetnék hálás a veszteségeimért? És a fájdalmaimért? A mások részéről tapasztalt hálátlanságért? A szegénységért?
Nincs közöttünk olyan, aki ne hordozna félelmeket a tudatalatti elméjében. A félelmek jelen vannak a mindennapi életünkben, így hát ezt tartjuk természetesnek. A félelem sokszor segít a fejlődésünkben, motivál, vagy akár kényszerít az elménk korlátai mögüli kimozdulásra, a komfortzónánk elhagyására. Ugyanakkor megnehezítik az életünket a félelmek, mert nem tudjuk, mit kezdjünk velük. Sok esetben fel sem ismerjük őket, vagy ha igen, akkor igyekszünk menekülni előlük, pedig az első lépés a békénk és a harmóniánk megteremtéséhez a félelmeink beazonosítása.
Olyan világban nőttünk fel, és a mai világ még a korábbiaknál is több lehetőséget ad arra, hogy a felelős(öke)t a külvilágban, másokban keressük és találjuk meg. Miközben a napnál is világosabb, hogy attól semmi nem fog változni, sőt, még a problémáink terhét sem fogja levenni senki a vállunkról, ha másokra mutogatunk, kifogásokat keresünk, és a kényelmesnem bizonyuló, ám megoldást egyáltalán nem kínáló áldozati szerepbe bújunk bele.
A földi élet a maga dualitásával sok csapdát rejt a lélek számára. A lélek számára, aki azért jött a Földre, hogy éppen ezen a dualitáson keresztül mindazt átélje, ami a fejlődését, az ébredését, az isteni énjéhez való visszatérését szolgálja. És ugyanez a lélek elfelejtette, hogy mi a célja, miről szól a földi életre megírt terve – ez a felejtés IS a terv része.
