Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Most az a tét, hogy képes vagy-e a félelmeid fölé emelkedni. Képes vagy-e belátni, hogy a félelmeidet te magad hozod létre. Ezek a félelmek vajon nagyobbak-e, mint az életcél, amiért a Földre jöttél. Az időd nagy részében uralnak-e a félelmek, vagy te uralod őket? A félelem elvonja-e a küldetésedről a figyelmed?
A félelmeink tudatalatti emlékekből adódnak. Mindenkinek vannak félelmei – még ha nem is beszél róluk, vagy rendkívül magabiztosnak tűnik is az illető személy.
A félelmeink többnyire riasztóbb képet festenek arról, ami a jövőben fog esetleg bekövetkezni vagy egyáltalán be sem következik. Nem tudhatjuk ugyanis, hogy mi lesz. Csak Isten tudja.
A Földön uralkodó káosz világosan értésünkre adja: szükségünk van segítségre. Ha eddig nem ismertük fel, most kénytelenek vagyunk belátni, hogy nem vagyunk képesek egyedül megoldani a problémákat, ijesztőnek és fenyegetőnek tűnik, ami körülöttünk van. A félelem, az aggódás pedig nem segít. Előbb vagy utóbb megbetegít.
Mindenki a saját tempójában, a saját életterve szerint halad, az általa kiválasztott úton.
Nem mind rossz és fájdalmas emlék, amit őrzünk a tudatalatti elménkben, vagyis a belső gyermekünkben. Tudatalatti vezérléssel működik az egész testünk – a testünk is csupa-csupa emlék, mégsem akarjuk kitörölni őket.
Nem mindenki jöhetett éppen ebben a korban a Földre. Egy magasabb dimenzióban, a segítőinknek hála, megírtuk az életünk tökéletes tervét, és ez szerepelt benne. De nem mindenkinek adatott meg! Sorban állás van a Földre.
Hogy lehet ezt túlélni? Mindenfelől félelemkeltés, háború, földrengés, gyűlölködés..
Csak úgy, hogy nem túl-, hanem átéled.
Nem ragadsz bele, törekszel arra, hogy nem érintettként, hanem kívülről nézed az eseményeket. Meg kell tanulni ítélkezés és vélemény nélkül szemlélni. Még ha szereplője vagy is ennek a szimulációnak, az élet, a valódi élet nem ez. A tudatalatti programjaid alapján kivetítesz ismétlődő emlékeket, amik a te számodra hoznak valamiféle tanulságot, felismerést, ébresztő jelet. Ezek csupán emlékeztetnek téged, hogy ébredj.
Jó ideje hívást érzek a Ho'oponopono terjesztése, tanítása mellett a gondolkodásmódunk átformálására, a tudatalattinkban rögzült sémák, nyelvi formulák tudatosítására, melyek észrevétlenül negativitásra, hitetlenségre, a "megváltoztathatatlan" elfogadására hangolnak bennünket.
...continue reading "Az élet vége…"Azt mondod, szégyelled? Kérlek, ne tedd. De még csak ne is gondold. Fogadd el, hogy azzal a szerinted szégyenteljes jelenséggel dolgod van. Másképp nem is találkoznál vele. Valami emlék dolgozik benned, ami miatt ezt érzed.
Tartozik nekem, nem kis összeggel. Jó ideje. Hét éve!
Azt mondod, miért nem perelem be? Csupán azért, mert felismertem a tanítást. Ő tartozik nekem, és ez az én lehetőségem, hogy tanuljak. És egyúttal lehetőség, hogy őt tanítsam: azzal, hogy tartozol, rombolod magadat. Hét éve, naponta, folyamatosan.
