Skip to content

Jó hírem van!

Jó hír a mai világban? Igen! Bármennyire is ritka, van ilyen.

Arról van szó, hogy a médiumoktól, az ismerőseidtől, a barátaidtól, a családtagjaidtól más témáról kevesebbet hallasz, mint a háborúról, a fegyverekről, a fegyverszállításokról, áldozatokról. Aztán jönnek másfajta események, és megrendül az emberiség – vagyis… egy bizonyos része, mert olyan természetinek nevezett katasztrófa történik, amihez nem lehet hozzászokni, amire nincsenek szavak, csak az a gondolat: hogyan segíthetek?

Két véglet, két elhúzódó, reménytelennek és megoldás nélkülinek látszó élethelyzet, a közös bennük, hogy mindkettő embermilliókról is szól. Az egyiket mintha ember vezényelné. Mintha elsődleges lenne az anyagi érdek, és persze ott van mögötte az a szándék, hogy felossza az Anyaföldet. Azt az Anyaföldet, ami soha nem is volt az övé, de most olyan sötétségben szövődnek az osztozkodási tervek, hogy ez eszébe sem jut a feleknek…

Ugyanaz az Anyaföld szenved, és megrázza magát, mert ő nem ezért fogadta vendégül a 8 milliárd lelket. Megrázza magát, hogy riadót fújjon, mert az ember eltévedt az úton. Beleragadt a saját elméje korlátaiba, és mint minden alvajáró, nem is veszi észre, hogy ezt az egészet csak álmodja…

És igen, mégis jó hírem van: háborút lehet pénzelni, elnyújtani, kiterjeszteni, még és még több embert legyilkolni, a béke azonban nem pénz kérdése! A béke teremthető, anélkül, hogy kellene hozzá bárkinek is az engedélye. A saját békénk egyetlen döntésünk kérdése, és igenis megőrizhető bármelyen körülmények között, mindörökre.

Te már tudod, hogy a munka belül végzendő el, nem a külvilágban, nem az igazságosztásban, és különösen nem a harcban. Bármit is érzékelsz, bármi is a véleményed, nem szükséges egyik oldalra sem állnod. Azzal ugyanis nem segítesz. Add át a háború és a földrengés problémáját Istennek, ha tudsz segítő kezet nyújtani, tedd meg. Aztán csak folytasd a munkát magadban, abban a békés, biztonságos világban, ahol Isten mindig veled van.

ITT MEG IS HALLGATHATOD.