A földi élet a maga dualitásával sok csapdát rejt a lélek számára. A lélek számára, aki azért jött a Földre, hogy éppen ezen a dualitáson keresztül mindazt átélje, ami a fejlődését, az ébredését, az isteni énjéhez való visszatérését szolgálja. És ugyanez a lélek elfelejtette, hogy mi a célja, miről szól a földi életre megírt terve – ez a felejtés IS a terv része.
A földi élet látszólag csupa kettősségről szól: jó és rossz, szép és csúnya, fény és sötétség, alvás és ébredettség, háború és béke… A kettősség arra ösztönözne, hogy foglalj állást valamelyik oldal mellett, ismerd el valamelyik választást helyesnek, az ellenkezőjének pedig állj ellen. És – amint tapasztaljuk – az ellenállás = állás. Egyhelyben topogás, ami fogva tart, ami felemészti az energiánkat, az értékes időnket.
Kezdjük érzékelni, hogy érdemes magasabbra emelkedni, és törekedni arra, hogy a tanításokat felismerjük, meglássuk, meghalljuk. Ehhez kapunk is segítséget – például azzal, hogy a Ho’oponopono tisztításával a lehető legtöbbet a jelenben tartjuk magunkat, így kapcsolódhatunk a Forráshoz, a saját bölcsességünkhöz, isteni énünkhöz.
Elkerülhetetlen a belső munka, melynek során magunkba kell néznünk, és fel kell ismernünk, hogy hol van árnyék bennünk, mi az, amiben változnunk kell. Bennünk is ugyanúgy megvan a kettősség, mint amit a külvilág mutat nekünk. Véleményezünk, ítélkezünk, jónak és rossznak címkézünk. Így élünk itt a Földön, mint mindenki más – lélek emberi testben, a maga korlátaival.
Ha mindezzel tisztában vagyunk, már megtettük az első lépést ahhoz, hogy megtaláljuk a békénket, és ne a külvilágon, hanem magunkon dolgozzunk. Csak így találhatjuk meg a harmóniát, törekedhetünk az egységtudatra, a dualitás nagy tanítására. Ha kívül akarjuk megtalálni a megoldást, azzal még több háborút és ellentétet generálunk. Márpedig ennek a folyamatnak, amit földi életnek hívunk, nincs győztese. Csak jutalma van: a kettősség ledolgozása, felülemelkedés, a valódi egység átélése.
Ebben a pillanatban vajon a dualitásban vagy az egységben vagy? Amikor felmerül valami kellemetlen, kényelmetlen helyzet, kérdezd meg erről magad.
Egyszerűbb valamelyik oldalra állni, mint megtalálni a békét magadban. Kétségtelen. Válaszd mindig azt, amitől te vagy jobban. Hallgass a szívedre, az élet középpontjára, a Forrásra.
ITT MEG IS HALLGATHATOD.