fbpx Skip to content

Szenvedni nem kötelező

Függővé válhatunk a szenvedéstől, ha nem értjük meg, kik vagyunk valójában, és nem vállalunk az életünkben történő dolgokért 100%-os felelősséget.

Amennyiben nincsenek megfelelő eszközeink, nem vagyunk tudatosak, az életünk szenvedést, fájdalmat, konfliktusokat hoz. Ha azonban felébredünk, ha tudatosan kezünkbe vesszük az életünk irányítását, elkezdjük másként látni az egész világot, és a szenvedés eltűnik az életünkből. 

A világ tökéletes. Az emberi élet tökéletes, mi tesszük tökéletlenné azzal, hogy meg akarjuk változtatni az univerzális rendet. És bizony ezzel fejlődünk, ennek a káosznak tűnő helyzetnek a közepén.

A földi élet az a helyszín, ahova mindannyian önként jövünk, tapasztalatszerzés céljából. Amint elkezdjük ezt felismerni, megérteni, nyugodtabbakká válunk, megtaláljuk a békét, a harmóniát. Ez persze belső munkát igényel, mégpedig pillanatról pillanatra.   

Hogyan is kezdjünk hozzá? Hiszen – ahogy a hawaii mesterünk, Dr. Ihaleakalá Hew Len mondja – a legnagyobb háborúk a fejünkben zajlanak. Ezért nincs lehetőségünk arra, hogy elmével megértsünk dolgokat, mert folyamatosan pörgetjük a belső párbeszédet, amit emlékek terhelnek. Negativitás, előítéletek, kritikák, programok, sémák, vélemények… Érzelmi viharokat élünk át, saját magunkban, anélkül, hogy ezt észrevennénk. Anélkül, hogy ennek tudatában lennénk. Mindezek a tudatalatti elménkből, a belső gyermekünktől érkeznek. Ő az, aki küldi nekünk a lehetőségeket, hogy másképp viszonyuljunk a helyzetekhez és emberekhez. Meg kell tehát őt tanítanunk arra, hogy jöjjön vissza a jelenbe, és engedje el az emlékeket. Edzenünk kell rá.

Csak így változtatható meg a saját gondolkodásunkhoz, az elménkhez való viszonyunk. 

Hatalmas mennyiségű gondolatunk jelenik meg naponta, és ez az, amitől nehezen találjuk meg magunkban a csendet. Miért vagyunk, nyugtalanok, miért stresszelünk, miért szorongunk? Ezért. Saját magunk ellen dolgozunk.

Az első lépés: figyeljük meg a helyzeteket, helyezkedjünk kicsit föléjük, és ne az legyen az első, hogy reagálunk rájuk.

Vegyük észre, hogy mindenben, kivétel nélkül mindenben tanítás van a számunkra – hiszen erről szól a földi élet. Minden a javunkat, az evolúciónkat, a növekedésünket, a fejlődésünket szolgálja - adjunk hálát érte. Bármi történik az életünkben. Soha, semmi nem ellenünk van. Legfeljebb mi kódoljuk így, mi fordítjuk le magunknak, megint csak negatív ködbe burkolva, saját döntésünkből.

Ha felelősséget vállalunk azért, hogy az, ami kizökkent az egyensúlyunkból, elmozdít a békénkből, bennünk van, rájövünk, hogy megvannak a képességeink a harmónia, az egyensúly és a béke visszaállítására. Ez pedig a tudatosság ajándéka. A tudatosság nem más, mint valódi énünk megtalálása, felismerése, hangolódás egy magasabb rezgésre.

Meg kell tanulnunk az elménk képességeit rendeltetésük szerint használni, vagyis, hogy hozza meg a döntést pillanatról pillanatra a jelenben maradni. Ha ugyanis gondolkozunk, akkor vagy a múlton rágódunk, vagy a jövőn aggódunk. Az elme számára a jelen szinte nem is létezik. Edzenünk kell. Tisztítanunk kell az útját, tisztítanunk kell az emlékeit.

Így haladhatunk napról napra egyre előrébb az utunkon, figyelhetjük meg egyre nagyobb nyugalommal és békével az életünk eseményeit.

Ha az életet az ego nézőpontjából nézzük, tökéletlen. Ha spirituális nézőpontból nézzük, tökéletes. Az egyik a békétlenség útja, a másik a békéé. Ennyi a különbség. Boldogok akarunk lenni, vagy sem? Eszerint választhatunk.  

Hogy tudod kivonni magad az elméd zajából? Egyszerűen. A legegyszerűbben: elkezdesz tisztítani. Minél többet gyakorlod, annál hosszabban vagy képes a tisztítás rezgésén maradni, annál inkább befelé fordulsz, és megtalálod a csendedet.

Nem szükséges elvonulnod, bezárkóznod, becsuknod a szemed – ha van rá módod, teheted. De bárhol, bármikor választhatod azt, hogy elkezdesz hálát adni (köszönöm, szeretlek, liliomvirágot teszek a helyzetre), és ezzel egyfajta meditatív állapotba kerül az elméd, méghozzá úgy, hogy észre sem veszed, és más sem veszi észre. Nem is kell tudniuk másoknak. Hatsz rájuk is, hatsz a környezetedre, ha elkezded magadban ismételni: köszönöm, szeretlek. Észreveszed, hogy már nem is zavarnak annyira a nehéz helyzetek, rájössz, hogy a számodra nem szimpatikus emberek is tanítani jöttek, és hála Isten segítségének, aki fölemel téged – megtalálod önmagad, megtalálod a békédet.

ITT MEG IS HALLGATHATOD.