fbpx Skip to content

A spiritualitás

Hol is kezdődik? Bizonyára azzal, hogy nem érezzük jól magunkat magunkkal. Aztán elkezdünk keresgélni. Jó esetben megtaláljuk az utunkat, a fájdalmasabb és nehezebb esetben kívülre helyezzük a problémáinkat.

Amikor valakivel beszélgetünk, és számunkra kedvező, egyetértést kiváltó dolgokat mond, minden rendben van. Amint azonban olyan dolgot hallunk valakitől, ami ellentétes a mi véleményünkkel, a felfogásunkkal, az értékítéletünkkel, a hiedelmeinkkel – azonnal „ellenséggé” válik.

És itt a nagy lehetőség: ha képesek vagyunk elfogadni, hogy léteznek a miénktől eltérő vélemények, tudatossági szintek, vallások, más rezgésen rezgő emberek, ítélkezés nélkül - máris ráléptünk a spirituális fejlődés útjára. 

Nem törekszünk meggyőzni senkit, hiszen nem az a dolgunk. Az a dolgunk, hogy azt osszuk meg a világgal azt, amit tehetségként, adottságként hoztunk magunkkal. Szolgáljuk vele magunkat, a magunk növekedését, és szolgáljunk vele másokat. Így érhetjük el, hogy napról napra békében, harmóniában, bőségben éljünk. Azt hiszem, ez Istennek tetsző dolog.

Fontos, hogy a hibáinkat ne akarjuk vezekléssel, önostorozással, lelkiismeret-furdalással kezelni, mert nem fog menni. A hibáinkból való tanulásnak köszönhetjük, hogy haladunk az evolúció útján, ennek köszönhetjük, hogy azzá válhattunk, akik ma vagyunk. Hiba nélkül nincs tanulás, nincs evolúció.

A spiritualitás azzal kezdődik, hogy befelé nézünk: mi az, ami bennem van, ami ezt a helyzetet létrehozta és az életembe vonzotta? Akkor is, ha egy élethelyzettel találom szemben magam, akkor is, ha valaki más jelenít meg számomra egy problémát – a probléma, a fájdalom, a hiányérzet, a betegség, a szegénység emléke bennem van, az én tudatalattimban. Miért nem tudom elfogadni azt a helyzetet? Miért nem tudom elfogadni azt a másik embert? És amint felfedezem, hogy nem érzem jól magam ettől a helyzettől vagy személytől, hálát adok, megköszönöm a lehetőséget, hogy Isten segítségével törölhetem ezt a programot vagy emléket, ami bennem van.

Olykor nehéz megtenni ezt a lépést, mert az ego védekezik: az igazamat akarom, irányítani akarom az életemet, nem akarok kilépni a komfortzónámból. Pedig tudatosan, önmegfigyeléssel, önismerettel sokkal könnyebb az élet.

Magam választom meg az utamat, azt, amelyik az én fejlődésemet szolgálja, ugyanakkor tisztelem a mások útját, akkor is, ha az más, mint az enyém. Mindenki szabadon választhat, akárcsak én.

Hogy lehetséges, hogy az Univerzumban tökéletes rend van, amikor emberek gyilkolják egymást, a félelem uralkodik az emberiségen, aggodalom a pénz romlása és az energiaválság miatt…? Úgy lehetséges, hogy minden egyes léleknek azt kell átélnie a földi életében, amire szüksége van a fejlődéséhez, a növekedéséhez, az emelkedéséhez. Pontosan azokat a tapasztalatokat, amik a spirituális evolúcióját szolgálják. Adott esetben éppen azt, amit én kritizáltam vagy rossznak címkéztem korábban.

A legtöbb, amit tehetünk, ahelyett, hogy meg akarnánk győzni bármiről másokat, hogy az életünkkel, a tetteinkkel példát mutatunk és inspirálunk.

A halál nem létezik. A halállal semmi nem ér véget. Ellenkezőleg. Folytatódik az élet. És annyiszor térünk vissza a Földre, ahányszor szükséges. Mindaddig, amíg meg nem tanuljuk, hogy mi a feltétel nélküli szeretet, hogy másokat ugyanúgy szeressünk, mint saját magunkat. Még ha nehéz is ezt elfogadnunk, itt az ideje, hogy legalább elinduljunk. 

LEGKÖZELEBBI HO'OPONOPONO TRÉNING KEZDŐKNEK ÉS ISMÉTLŐKENK ITT. 2023.02.26., vasárnap, Budapest, Magnet Közösségi Ház.

ITT MEG IS HALLGATHATOD.