Mindannyiunknak vannak félelmei, nem is kevés. Függetlenül nemtől, kortól, társadalmi és anyagi helyzettől, iskolai végzettségtől és bőrszíntől. Azt hisszük, hogy nem egyszerű kezelni a félelmeket. Hogy miért? Mert valóságos fenyegetésnek éljük meg azt a helyzetet, ami félelmet kelt bennünk. Elképzeljük, lepörgetjük, általában egyetlen lehetséges kimenetellel, pontosan azzal, ami a legnagyobb félelmet kelti bennünk. És lám, a vonzás univerzális törvénye működik, a nem kívánt helyzetet részben vagy egészben, előbb vagy utóbb be is vonzzuk az életünkbe…
Félelem mindig is volt az emberben. Mert nem tudja kezelni az ismeretlent, a bizonytalant, a jövőt. Azt hiszi, hogy ha tudja, akkor minden rendben. Ha tudja előre, akkor még nagyobb rendben. Pedig előre az égvilágon semmit nem lehet tudni! Minden egyes pillanat milliónyi és milliónyi változást hozhat. És hoz is!
Mit tesz tehát az elme? Előveszi az emlékeit, a múltban már látott, hallott, tanult dolgokat, és ezek alapján megkreálja magának a nemkívánatos és félelmetes jövőt. Mert ezt biztosnak képzeli. Ha egyszer elképzeli, hát meg is teremti…
A félelem márpedig kezelhető, és semmi köze nincs az úgynevezett bátorsághoz. Elmondom, mi a teendő, ha azt akarod, hogy a félelem ne bénítson meg, a félelem ellenére megtedd a dolgokat, és haladj. Amikor visszatekintesz, fel fogod ismerni, hogy az adott helyzet (amit félelmetesnek ítéltél), nem is volt olyan rémes, mint amilyennek előtte képzelted.
Amint felbukkan az elmédben egy olyan gondolat vagy kép, ami számodra félelmetes, ne merülj bele. Vedd észre, hogy a félelem nem is létezik, csak a te múltbéli tapasztalatod akarja elhitetni veled, hogy az a bizonyos helyzet újra és újra megismétlődhet, és meg is ismétlődik. Legyél tudatában annak, hogy a félelem magával visz a jövőbe, holott neked rengeteg dolgod van jelenben! Éppen ebben a pillanatban teremted meg a jövődet: boldog és békés jövőt, vagy félelemmel és aggodalommal teli életet.
Hogy tudsz jelen maradni? Rendkívül egyszerű módszert ajánlok. Amint felbukkan a félelem, közöld vele (magadban): „köszönöm, nem vagyok rá vevő”. Ezt ismételd magadban, ameddig csak szükséges. Engedd el a félelmet! Neked nincs rá szükséged. Ha erre figyelsz, a jelenben maradsz, és kizárod, hogy a jövőbe sodorjanak a gondolataid.
Amikor félsz, a jövőben vagy. Hozd vissza magad. Ennyire egyszerű. A gyakorlás aranyat ér, és meglátod, sikerül ledolgoznod a saját magad által teremtett, a tudatalattidban jól megbújó emlékeket és programokat. Az eredmény garantált.
Kutatások vannak arról, hogy mi az emberek első számú félelme. Azt hihetnénk, hogy a halál. De nem az. Az csak a második helyen áll. A legnagyobb félelmünk a nyilvános beszéd. Nos, ha a munkád során vagy az életben adódó helyzet miatt beszélned kell sok ember vagy kamerák, netán mikrofon előtt, emlékezz, hogy a jelenben tartsd magad. Nincs mitől félni. Az elmédben létrehozott félelmek nem valóságosak. Gondolatok, programok, emlékek, amiket képes vagy kezelni. Mindannyian képesek vagyunk. Csak figyelj oda, gyakorolj sokat, amennyit csak tudsz. „Köszönöm, nem vagyok rá vevő” – ez a kulcs, és ezzel a kulccsal pillanatok alatt szabaddá válhatsz.
Az élet most történik, a félelmeiddel csak ártasz magadnak. Kezeld a félelmeidet. Csak te vagy rá képes. És senki más nem is teheti meg helyetted. Szeresd magad annyira, hogy szakítasz a félelmeiddel. Fel fogod fedezni, micsoda képesség van benned, milyen teremtő erőd van. Érezd jól magad félelmek nélkül. Most teremts magadnak új jövőt. A félelmeid a fejedben vannak, a jelened azonban a saját kezedben van!
Móra Klára
ITT MEG IS HALLGATHATOD.