A gyermekeink tanítani érkeznek. Bennünket tanítani. És nem fordítva. Ők választják ki a szüleiket a csillagok közül, a számukra legmegfelelőbbeket, és a szülők számára is ők a tökéletes gyermekek. Amíg kicsik, az a dolgunk, hogy vigyázzunk rájuk, példát mutassunk nekik, és engedjük, hogy önmaguk legyenek.
A gyermekeink tanítják meg nekünk, mi is az a feltétel nélküli szeretetet. A létezésük áldás.
Engednünk kell, hogy a saját életüket éljék, a saját, Földre születésük előtt megírt élettervüket végigcsinálják, és ne váljanak a mi meg nem valósult álmaink eszközeivé.
Szemléletet kell váltanunk, kétségtelen. Éppen ezért érkeznek közénk.
Szemléletet kellene váltanunk az érkezésükhöz fűződő néhány, berögzült, tudatalatti programmal kapcsolatban is.
Amikor még az általa kiválasztott anya méhében van a gyermek, akkor is él már! Sokszor beszélünk róla úgy, mint aki még nem hall, nem érzékel… Pontosan érzékel mindent, és már a születése pillanatában rengeteg emléket hoz magával a tudatalattijában, akárcsak mi, felnőttek is hoztunk. Csak Isten tudja, hányadik inkarnációja az a gyermekünknek az éppen szóban forgó. Csak ő tudja, hogy az illető fiatal vagy éppen nagyon fejlett lélek…
Az édesanyja nem „terhes”, amíg a méhében hordozza ezt a kicsiny életet. A kicsinye nem teher. Ellenkezőleg. Mennyivel szeretetteljesebb a várandós kifejezés!
Folytathatnám a sort, de végül csak egyetlen, ám óriási jelentősséggel bíró tudatalatti program: gyermeket „vállalni”.
Nem, nem mi vállaljuk a gyermeket, hiszen nem elvégzendő kényszerű feladatról, kötelezettségről szól ez a folyamat, amit a szülő, mint terhet a vállára vesz. Lehetőséget kapunk a feltétel nélküli szeretet átélésére, a tisztulásra, a szülői szerep tudatos átélésére, önmagunk emberré válásának kívülről való megfigyelésére, újraélésére, és ki tudja, még hány és hány csoda megtapasztalására.
Ha tetszik, inkább a gyermekünk „vállal” minket. Egy magasabb dimenzióból látva, milyenek vagyunk, hogyan élünk, mivé válunk, mégis megérkezik. Mindannak ellenére, amit mi kifelé mutatunk. Mert ő tudja, hogy mi nem azok vagyunk. Most tanuljuk, éppen általa, hogy lehetnénk önmagunk. Az, akinek Isten teremtett annak idején, tökéletesnek.
Isten áldja a gyermekeinket!
ITT MEG IS HALLGATHATOD.