Meg kell értened, hogy el kell engedned. Hogy könnyebb legyen neked.
Legyen szó a személyed által megélt fájdalomról, veszteségnek érzékelt változásról, a néped történelméről, vagy szenvedésről.
Cipeled a hátadon a súlyos terheket, amiket útközben le is tehetnél, hiszen az út éppen erre való. Minél nehezebb a hátizsákod, annál lassabban haladsz, jobban elfárad a tested, a földi járműved. Kímélheted a lelket, aki vagy, kímélheted a testedet, akiben itt a Földön vagy.
Lassan, időnként villamcsapás-szerűen visszatér az emlékezet, hogy mindez téged szolgál, a te fejlődésedet. Ám ha nem gyógyítod a sebeidet, a sebek nyitva maradnak, és az idő múlásával még fájdalmasabbakká válnak. Nemcsak azért, mert mélyebbé válhatnak, hanem azért is, mely mindig jönnek újabb és újabb helyzetek, amik a számodra ugyan fontos tanítások, de fájdalmat is okozhatnak.
A fájdalom, az emlékezet azért vannak az életedben, hogy felébresszenek. Ha dédelgeted őket, célt tévesztenek, és rabságban tartanak.
Te vagy a saját mestered. Ezért írtad meg magadnak a fájdalmakat, a nehezen feldolgozható emlékeket is. Igen, te tervezted. Te magad írtad, méghozzá kiváló segítőkkel, csodálatos lelkekkel együtt az élettervedet.
Tedd le a terheidet. Akár tegnap vetted a válladra, akár előző életeidből hoztad, akár a családfádtól örökölted.
Békélj meg, szeresd magad, engedd el a programokat, az emlékeket. Kérlek…
2023.11.25. BUDAPEST - IDÉN AZ UTOLSÓ HO'OPONOPONO TRÉNING.
ITT HALLGATHATOD MEG AZ EGYPERCESEMET.