Don Miguel Ruiz, a tolték orvos, sámán, aki visszajött a túloldalról, hogy elhozza nekünk a feltétel nélküli szeretet üzenetét, számomra megfogalmazta a földi életünk egyik legnagyobb tanítását: nem írunk bele mások könyvébe.
A másik ember élete az ő műve, amit ő alkotott. Nem írhatsz bele. Az ő élete nem függ tőled.
Képzeld el, hogy te festő vagy. Elmész egy művészeti múzeumba, hogy csodálatos festményeket nézz meg. Látsz egy híres festményt a falon, és te előveszed a táskádból az ecsetedet és a festőpalettádat, majd elkezdesz ráfesteni arra a képre.
Írd a saját könyvedet. Éld a saját életedet.
Mindannyiunkban működik egy belső GPS, ami tudja, merre kell mennünk és mit kell tennünk. Nevezhetjük bölcsebb énünknek, isteni énünknek, akárhogy is, bennünk van, a mi részünk. Csupán rá kell hangolódnunk, a Ho’oponopono tisztításával megemelni a rezgésünket, és egy hullámhosszra kell ráállnunk ezzel a tudatos elménknél bölcsebb intelligenciával.
Ennyire egyszerű lenne, ha az elme nem akarná mindig az igazát bizonygatni, még azt is tudni, hogy másoknak mi a megfelelő, a megváltás, a tökéletes.
Lehet a szándék nemes, a segíteni akarás, a felfedezett úton való haladás, és természetes, hogy ezt meg akarjuk osztani másokkal, mert nekünk működik.
Emlékezz arra, hogy a legtöbb, amit magadért és másokért tehetsz, hogy feltétel nélkül szereted magad és tisztítod a programjaidat és az emlékeidet.
Hagyd a munka javát arra, aki valóban tudja, kinek mi a jó, a megfelelő, a tökéletes. Tisztíts, és add át a megoldás lehetőségét a teremtőnek, Istennek.
ITT MEGHALLGATHATOD.