Amikor nagyon megijedünk, pánikba esünk, vagy a helyzet kilátástalannak tűnik – felnézünk az égre, és segítséget kérünk. Hittel vagy hit nélkül, de nincs más menedékünk: „Add, Uram, hogy…”. Lehetőleg azonnal.
Kérünk ezt-azt, amit éppen megfelelőnek gondolunk egy adott helyzet megoldására. Úgy hisszük, a megoldást tudjuk, de kevesek vagyunk hozzá, hogy meg is oldjuk. Vajon miért? Ha olyan bölcsek vagyunk, mi hiányzik a megvalósításhoz, a cselekvéshez, vagy a csoda eléréséhez?
Csak hisszük, ám nem tudjuk, mi a megfelelő és tökéletes megoldás nekünk. Ha tudnánk, soha nem lenne problémánk. Kerülnénk a problémás helyzeteket – bizonyára ezzel oldanánk meg. Az elménk a saját korlátain belül keresgél, a múltbeli tapasztalatai alapján ítél, és nem számol, hiszen nem tud számolni olyan lehetőségekkel, amik még nem fordultak elő, amiket nem képes prognosztizálni, sőt, még elképzelni sem.
A megfelelő megoldás ugyanis mindig az, ami a fejlődésünket szolgálja, és ez nem feltétlenül esik egybe azzal, amire vágyunk, amire „hajtunk”, amit mi megfelelőnek gondolunk. Lehetséges, persze, hogy fejlődésre, növekedésre vágyunk, arra, hogy bátran kilépjünk a saját komfortzónánkból, hiszen tudjuk, hogy a valódi csodák azon túl kezdődnek. Ilyenkor nem is maradnak el az eredmények, békével fogadjuk, amit hoz az élet, és nem felejtünk el emlékezni arra, hogy megelőzhettünk, elkerülhettünk nehezebb dolgokat is. Ez önmagában a fejlődés maga!
Mi a járható út tehát ahhoz, hogy ne vonzzunk be még több problémát az életünkbe, adott esetben azzal, hogy olyasmit kérünk, amire nem vagyunk felkészülve? Bízzuk oda, ahol ezt tökéletesen intézik! Tudják, hogy miért jöttünk a Földre, mi a küldetésünk, és ehhez mire van szükségünk. Nem kell bizonygatni, hogy létezik egy, a miénknél intelligensebb elme. Amint készen állunk arra, hogy bízzunk benne, nevezzük Univerzumnak, Istennek, Természetnek, Felsőbb Énünknek – az elnevezés mindegy -, csak kérnünk kell a segítséget, és a segítség mindig megérkezik. Nem szükséges rendelnünk, listát leadnunk, megmagyaráznunk, hogy mi tenne boldoggá minket, hiszen ezek bele vannak írva az életünk tervébe. Azért vagyunk itt, hogy ezt a tervet megvalósítsuk, az úton jobb emberekké váljunk, és ehhez minden segítséget meg is kapunk – ha arra engedélyt adunk. Kérnünk tehát elegendő azt, hogy az Univerzum a számunkra megfelelő és tökéletes forrásokat és helyzeteket adja meg. Így vonzhatjuk be a megfelelő embereket, akik segítenek minket a fejlődésünkben, bármilyen, az életben adódó szerepben.
Sokan kérnek például nyereményt, vagy egyszerűen csak nagyobb összegű pénzt – és ha meg is kapják, pillanatok alatt elszórják, elveszítik, nem tudnak mit kezdeni vele, mert a nyeremény, a nagy összegű pénz egyáltalán nem szolgálja a fejlődésüket. Nem véletlen, hogy azt az utat járják be, amit most éppen a pénz hiánya jellemez. Lehetőségük van arra, hogy ezt átéljék, rendezzék a pénzhez való viszonyukat, átértékeljék a pénzről, a pénzhez jutás módjáról, a szegénységtudatról, a gazdag emberekről alkotott hiedelmeiket és gondolataikat.
Ha azt az utat választják, hogy a megoldást az Univerzumra bízzák, garantált, hogy éppen annyi fog érkezni mindenből az életükbe, amennyi szükséges. Nem több, és nem kevesebb.
Kérni tehát csak óvatosan érdemes. Ha olyasmit kapunk, amire még nem vagyunk érettek, nem vagyunk felkészülve, vagy egyáltalán nem szolgálja a fejlődésünket, akkor újra és újra ismétlődni fog a helyzet. Meg kell tanulnunk, amit tudnunk kell. Miért ne választanánk ehhez a legkönnyebb és a legrövidebb utat?
Adjunk hálát mindenért, amink van, mert a hála mágnesként vonzza az áldást az életünkbe. Bármi történik, bármi érkezik: Köszönöm. Hála érte. Igen, ennyire egyszerű.
Kérlek, ne higgy nekem. Nem akarlak meggyőzni. Sokkal nagyobb érték az, ha te próbálod ki, és te magad tapasztalod meg, hogy működik!