Lányomnak - földi születése napjára
Leírhatatlan, mert nincsenek rá szavak. Hogy is lehetnének, amikor olyan dolgokat élünk át, amiknek a gyökerei megelőzik a földi életet?! Leírhatatlan, mégis kísérletet teszek, hogy elmondhassam, mennyire hálás vagyok érted.
Van előzménye, mégis ott kezdődik a valódi élet, hogy a születésed valósággá válik, és azóta beragyogod a világomat, megtanítod a lényeget, a legtöbbet és legszebbet, amit ember ember iránt érezhet.
Már nincs kétségem afelől, hogy miért választottál. Talán akkoriban a legfényesebben ragyogó csillagnak láttál, talán valóban fényjeleket küldhettem neked, mert az álmom az volt, hogy anya lehessek.
Adom a legjobbat, amire csak képes vagyok, cserébe olyasmit kapok, amiből napról napra egyre többet tanulok. Ez a valami a szeretet, ami mindenen túlmutat, időtlen, feltétel nélküli, teljes. Bármi történik az életben, átsegít bármilyen nehéznek látszó helyzeten. Megtapasztaltuk, hogy a lényeg nem abban van, amit mondunk, gondolunk, vagy teszünk, hanem abban, hogy egymást tanítva, haladva, egyre magasabbra jutunk. Eszerint élünk.
Földön túli a kötelék, hiszen régebbi, mint a földi élet.
Te vagy a mindenkori mesterem. Általad tanultam meg, hogy mi fontos az életben, te segítettél hozzá, hogy megtaláljam a küldetésemet, és ha néha még eltévednék, példát mutatsz nekem. Csodállak és felnézek rád. Tudom, hiszem, hogy az angyalok egyike vagy. Azért érkeztél a Földre, hogy a világ jobb legyen.
Köszönöm. Te vagy a lányom. Te vagy a Mesterem.
ITT MEGHALLGATHATOD: https://www.youtube.com/watch?v=dSVvTy9exwc&t=4s