Szokás az új év közeledtével fogadkozni, új célokat kitűzni, újra nekiveselkedni régen elhatározott, de meg nem valósított változásoknak. Jó ideje új korban élünk. Minden másképp működik, mint korábban. Talán itt az ideje szakítani a régi szokásokkal, a fogadkozással, az ígéretekkel - még az újéviekkel is!
A fogadkozás többnyire szimbolikus. Úgy teszünk, mintha a naptárban írt nevek és számok a döntéseink szempontjából jelentenének valamit. Tudjuk jól, hogy az életünket minden pillanatban formáljuk, és amit most döntünk, azzal írjuk a jövőnket. Miért is várnánk tehát az év végére vagy éppen a következő év elejére azzal, hogy felismerjük, mi nem működik nekünk, mi nem szolgálja az életünket, és vágunk neki máris a változásnak? Az év minden napján, a nap bármelyik pillanatában...
Kicsit (vagy inkább nagyon is?) kényelmesek vagyunk, a szokásaink rabjaivá válunk, holott sokukról tudjuk, hogy egyáltalán nem jó az, amit csinálunk. Nincs is ebben semmi „rossz”. Tanulunk, tapasztalunk, fejlődünk. Mindenki a maga tempójában, a saját ritmusában, hiszen ez másképp nem is lehetséges.
A fogadkozásnál, a határidők kitűzésénél és be nem tartásánál hatékonyabb, ha egyszerűen belátjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek, és nem is kell azoknak lennünk. Mindig mindenen lehet javítani, és ha erre törekszünk, azzal óhatatlanul haladunk, fejlődünk. A be nem tartott ígéretek csak bűntudatot keltenek bennünk, és akkor is ott motoszkálnak a tudatalattinkban, ha éppen nem ezekre gondolunk, nem ezeken dolgozunk.
Lehetünk magunkhoz türelmesek, nincs arra szükség, hogy naptárba véssük a céljainkat, a szokásainkon történő változtatásokat, a saját változásunkat. Nem szükséges másokhoz mérnünk magunkat, hiszen éppen az a csodálatos, hogy mindannyian mások vagyunk.
Ha egymással versenyzünk, sok mindenben mindannyian alulmaradunk. Mindenkiben vannak kiváló adottságok, olyan tehetség, amit senki nem képes utánunk csinálni, amit mi tudunk a legeslegjobban, amire mi születtünk, ami a mi küldetésünk. Ha máshoz hasonlóvá szeretnénk válni, akkor éppen ez az egyediség vész el.
Elmerülni a másik csodálatában, elismerni a különleges adottságait, ötleteit, sikereit, alázattal figyelni, ha számunkra valamit tanít – csak a hasznunkra válik. Nem divat, nem szokás, pedig univerzális törvény, hogy amit adunk, azt kapjuk vissza. Ha elismerést szeretnénk, el kell ismernünk másokat. Ha csodálatban lenne jó részesülnünk, csodálnunk kell tudni másokat. Ha valamiben kiválók akarunk lenni, meg kell látnunk másokban is a kiváló tulajdonságokat.
Egyformán fontosak vagyunk, még ha a látszat sokszor ellentmond is. Mérhetjük magunkat magunkhoz, a korábbi énünkhöz, a változásunkhoz, és hamar felismerjük, hogy fogadkozás és ígéretek nélkül is megyünk előre.
Óév, újév - az új kor már jó ideje itt dübörög. Jó, ha új dolgokkal próbálkozunk, szükségszerű, hogy kilépjünk a komfortzónánkból – és ez megint csak mindenkinél más és más, kinél tágabb, kinél szűkösebb. Mindenki maga dönti és döntse el, hogy adott pillanatban mire képes, min akar változtatni. Fontos belátni, hogy bármilyen változás eléréséhez nekünk kell változnunk. Kívülről hiába várunk csodát – nem fog megtörténni. Azért nem, mert a mi kedvünkért a világ nem változik meg. Fogjuk hát meg az egyszerűbb végét, és fogadkozás nélkül, vágjunk bele még ma. Nem szükséges várni az új kiadású asztali vagy falinaptárra. Minden változás belül kezdődik, bennünk, és igenis képesek vagyunk arra, hogy amit eddig elképzelni sem tudtunk, elérjük.
Jól csináltad eddig is, teszed a legjobbat, amire képes vagy. Ha kitűzöl valamit, rendben van, és ha nem éred el „határidőre”, az is rendben van. Adj magadnak időt és legyél türelmes. Az Univerzumban rend van, és minden akkor történik meg, amikor az tökéletes.
Te jó vagy, és válhatsz még jobbá, mindannyiunk javára. Fontos a szereped, fontos a te helyed a világban. Ennek jegyében, boldogságot és békét kívánok a mindennapokra, az ünnepekre, az új és a jövendő még újabb évekre!
Móra Klára
Ha hívást érzel rá, itt ugyanezt meg is hallgathatod.