Bízhatok? És kiben? Azok után, ami velem történt? Hogy hihetnék bármiben is?!
Kérdezi az elme, mert számára úgy tűnik, hogy amit tud, amit megfoghat kézzel, amit láthat, amit a saját fülével hallhat, az bizonyos. Az létezik. És csak az, persze. Nem ismerve fel a saját korlátait, ítélkezik, félelemben él és aggódik.
Elérkezett az idő, hogy másfajta szemüvegen át nézzük az életünket, és elsősorban saját magunkat. Amíg abban a hitben élünk, hogy az életünk a földi születéssel kezdődik, majd a halállal be is fejeződik, nem vagyunk képesek kilépni az álomvilágból. Beleragadtunk az anyagi függésbe, legyen szó a testről, a pénzről, vagy akár bizonyos tudatmódosító szerekről, „gyógyszereknek” titulált vegyületekről. Addig-addig kapjuk az ébresztő jelzéseket, a szelíd emlékeztetőket, az egyre inkább személyre szóló intéseket, amíg végül úgy nem döntünk, hogy valóban befelé fordulunk, és tovább már nem kívül keresünk.
Nem kívül keressük a boldogságot, a felelősöket a saját életünk negatív eseményeiért, a természeti katasztrófákért, a véletleneknek látszó tragikus helyzetekért, a véget nem érő korlátozó folyamatokért.
Rájövünk, hiszen elkerülhetetlen, hogy felismerjük a saját felelősségünket, vagyis mi magunk alakítjuk az életünket olyanná, amilyen. És máris jönnek az ellenérvek: arról nem én tehetek, hogy… nem én… nekem ehhez semmi közöm…
Jó vagy rossz hír? Ki-ki értékelje saját értékrendje szerint, de valóban nincs kívül senki és semmi, mindent a hozzáállásunkkal, a gondolatainkkal, a tudatalatti elménkben folyton ismétlődő programjainkkal, ítéleteinkkel, véleményeinkkel teremtünk. Vagyis: ha egy bizonyos helyzetért valaki mást (másokat) okolok, azzal csak annyit teszek, hogy felteszek egy szemellenzőt, és látszólag máris jól vagyok. Igen ám, csakhogy az életünkben megjelenő emberek és helyzetek azért vannak, hogy emlékeztessenek: nem test vagyok, hanem lélek. Ennyire egyszerű az élet. Igen, egyszerű. Csupán fel kell ébrednünk, és máris másképp látunk mindent.
Az ébredés szabaddá tesz, nyilvánvalóvá válik, hogy aki teremtett minket, az feltétel nélkül szeret. Bízhatunk benne – hogy ne bízhatnánk? Hiszen Ő a saját képmására, tökéletesnek teremtett minket. Ami nem tökéletes, azok csupán emlékek, programok, adatok a tudatalatti elménkben, és most van lehetőségünk arra, hogy ezeket kitöröljük, megtisztítsuk, szabadokká váljunk tőlük.
Bízhatunk saját magunkban, mert Isten minden tehetséggel, forrással és hozzávalóval bocsátott utunkra minket, ami szükséges a sikeres és boldog élethez.
Bízhatunk Isten segítségében, mert mindig rendelkezésünkre áll. Soha nincs zárva, nem megy szabadságra, mindenkinél jobban ismer és szeret minket. Ember és ember között nem tesz különbséget.
Áldás a földi élet!
ITT MEG IS HALLGATHATOD.