fbpx Skip to content

Hála

A hála emeli a rezgésünket, általa még több áldást vonzunk be az életünkbe. A hála önmagában a problémáink fölé emel, és lehetővé teszi, hogy a szeretet szemével lássunk, ahogy Isten lát.

Szokásunkká vált, hogy arra fókuszáljunk, aminek a vélt hiányát érezzük, amitől azt reméljük, hogy valóban boldogok leszünk, ami igazán megváltoztatja az életünk. Látjuk, hogy az elvárásaink hová vezetnek. Látjuk, hogy az elvárásainkkal semmit nem oldunk meg. Állandó keresésben vagyunk, mindent kívül remélünk megtalálni, kesergünk a múlton, magunkat hibáztatva, elégedetlenné válva. Előre megfestjük a jövőnket, mintha tudhatnánk bármit is belőle. Az ecsetünk a hiányérzet, a festékpalettánk pedig csak az aggodalom színskáláját tartalmazza.

Isten az egyetlen, aki tudja, hogy számunkra mi a megfelelő és tökéletes. Mégsem adjuk át neki az irányítást, mert tudni véljük, mire van szükségünk. Az elme már csak ilyen. Folyton okoskodik, kételkedik, kérdez - és semmit nem old meg. Ahogy Einstein mondta, őrültség folyton ugyanazt csinálni és más eredményt várni. A problémáinkat ugyanazzal a részünkkel nem oldhatjuk meg, amely azokat létrehozta.

A megfelelő és tökéletes megoldástól, a boldogságtól, a belső békétől egyetlen döntés választ el mindannyiunkat. Ha a hála mellett döntünk, a jelenbe könnyű visszatérnünk, ottmaradnunk, és a jelenben mindenünk megvan, ami szükséges.

Hála tehát mindenért, amink van, hála az életért, az új lehetőségekért, a pillanat nyújtotta választásainkért, hiszen minden pillanattal és minden döntéssel előbbre jutunk. Tanulunk, fejlődünk, tapasztalunk.

Köszönöm, hogy itt és most élhetek, a Föld és az Emberiség evolúciójának tevékeny részese lehetek.

Köszönöm. Szeretlek.