Skip to content

TANÍTÁS A VILÁG GYERMEKEITŐL: ÖRÖM, BÉKE ÉS TISZTA SZÍV

Abban a pillanatban, amikor megszületünk, mindannyian nagy ajándékot kapunk. Ez jogunk születésünknél fogva, fajtól, vallástól vagy társadalmi helyzettől függetlenül. Ez az ajándék a béke és az öröm, amit életünk során megőrizhetünk, és nem engedhetjük meg, hogy bárki is elvegye tőlünk.

Ha azt gondolod, hogy ez lehetetlen, gondold végig újra.

Ma ezek a jogok nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint valaha. Civil és politikai nézetkülönbségek, háborúk, erőszak, gyűlölet, globális elégedetlenség és frusztráció miatt minden nap egyre boldogtalanabbá válik a világ. A békéhez és örömhöz való jogunk a szemünk előtt tűnik el, különösen a gyermekeink számára, akik gyakran tehetetleneknek érzik magukat ezzel kapcsolatban. De az az igazság, hogy ez a saját belső konfliktusaink, emlékeink, véleményeink, hiedelmeink, és igényünk az igazságunkra vagy az utolsó szó jogára tesznek minket boldogtalanokká – rabolják el az örömünket és a békénket.

Szerencsére vannak a környezetünkben emlékeztetők, hogy helyre tudjuk állítani az életünk egyensúlyát. Természetesen a világ gyermekeiről beszélek. Ők az egyedüli emlékeztetők, amire szükségünk van.

Két hónappal ezelőtt, a mexikói Tuxtla Gutierrez-i látogatásom alkalmával lehetőségem volt találkozni a Casa Taller gyermekeivel. Ezek olyan utcagyerekek, akik széthullott családokból származnak, sokan függőségekkel és visszaélések áldozataiként. Az előadás során megkérdeztem őket: - Mit szeretnétek mondani a felnőtteknek?

Az egyik rámnézett, és elmosolyodott: „Megmondanám nekik, hogy álmodjanak tovább.” Aztán hozzátette: „Robotika tanár akarok lenni.”

Ránéztem, és azt mondtam: „Ha hiszel benne, meg tudod csinálni. A mi hatalmunk abban rejlik, ahogy gondolkodunk. Ha azt mondjuk, képesek vagyunk, akkor képesek vagyunk.”

A gyermekek ártatlansága és természete a leglényegük. Másképp látják a világot; más programjaik vannak, mint nekünk. Tanulnunk kell tőlük – meg kell bíznunk a szívükben, az intuíciójukban és az inspirációjukban. Ha ezt tesszük, olyan gyermekeink lesznek, akik hisznek magukban, és jobb világot hozhatnak létre.

El kell kezdenünk úgy látni az életet, ahogy a gyermekek látják – ítéletek, vélemények, korlátozó hiedelmek nélkül, ahol minden gondolatunk tiszta és a jelen pillanatban van. Ezt Zero Frequency®-nek neveztem el, amire mindannyiunknak törekednie kell. A gyerekeknek már megvan ez a kapcsolatuk; abban a színben és olyan szabadsággal látják az életet, amiből mi lassan kihátráltunk. Most itt az ideje, hogy visszatérjünk ugyanarra a frekvenciára.

Sajnos, ahogy öregszünk, egyre többet hallgatunk az „értelem hangjára”. Amit tényleg meg kell tennünk, hogy követjük a gyermeki énünk vezérlését, és ismét hiszünk abban, hogy bármi lehetséges. Van egy sor Anne Frank Naplójában, amely azt mondja: „Amíg bátran nézel az égre, addig érzed, hogy tiszta a lelked és újra boldog leszel.” Ez a lány átélte a holokauszt szörnyűségeit, de soha nem veszítette el a lényegéhez fűződő kapcsolatot.

Minden gyermek különleges, egyedülálló tehetségekkel, természetes ajándékokkal és tökéletes ritmussal rendelkezik. Kötelességünk, hogy segítsük gyermekeinket a veleszületett tulajdonságok helyreállításában és megőrzésében. Az is kötelességünk, hogy biztassuk őket. A gyerekek értékelik, hogy kik ők. Nem törődnek azzal, amit mások mondanak, és tudják, hogy nem kell tökéleteseknek lenniük. Könnyen meg tudnak bocsátani és megvan a bátorságuk, hogy kövessék a szenvedélyüket.

A gyermekek nem csak tanulni jönnek az életünkbe, hanem tanítani is minket. Ragadjuk meg a lényegüket, majd mutassunk nekik példát, hogyan kell jó életet élni. Kezdhetjük azzal, hogy 100% -os felelősséget vállalunk az életünkért. Abbahagyhatjuk a mások hibáztatását, ne vegyük többé magunkra a dolgokat, és ne aggódjunk annyit. Elengedhetjük az áldozat szerepét is. És természetesen megmutathatjuk nekik, hogy minden probléma egy lépés a szabadság felé, és minden okkal történik. Minden tökéletes, és csak akkor nevezhetünk valamit kudarcnak, ha nem tanulunk belőle. Megmutathatjuk nekik, hogy minden probléma áldás, amely segít nekünk fejlődni, erősebbekké válni. Csak annyit kell tennünk, hogy ellazulunk, lélegzetet veszünk, és azt mondjuk: „Köszönöm.”

Ha meg tudjuk ezt mutatni nekik, akkor megtanulhatjuk a legnagyobb leckét is, ami mindössze a szív öröme, békéje és tisztasága.

Végtére is, ez születésünknél fogva jogunk.

Mabel Katz