Skip to content


A legokosabb, ami hirtelen kicsusszan a szánkon, ha valakit könnyek között találunk: ne sírj! Miért is ne? Kényelmetlen.  Kívül esik a komfortzónánkon. Félünk, hogy magával ragad, meghatódunk, vagy eszünkbe jut valami saját sírnivalónk, és máris kész a „baj”…

...continue reading "Ne sírj!"

🎄 Idén nem állítunk karácsonyfát - egyeztünk meg. Már elég nagyok vagyunk, ünnepelni így is, úgyis fogunk. Amúgy sem mászkálunk fölöslegesen, levágunk néhány fenyőágat a kertben, vázába tesszük, és majd szépen feldíszítjük...

...continue reading "Harmatcsepp vagy a fenyő könnye? Isten küldte…"

Amikor nagyon megijedünk, pánikba esünk, vagy a helyzet kilátástalannak tűnik – felnézünk az égre, és segítséget kérünk. Hittel vagy hit nélkül, de nincs más menedékünk: „Add, Uram, hogy…”. Lehetőleg azonnal.

...continue reading "Kérni? Csak óvatosan!"

Egyetlen pillanat műve. Egyetlen döntés kérdése: feladod, mielőtt megérkeznél arra a pontra, hogy megoldódik a probléma, vagy feladod a problémának látszó helyzetet Istennek, hogy oldja meg neked, helyetted.

...continue reading "Feladod vagy feladod?"

A félelmeinket mi magunk hozzuk létre az elménkben. A múltbéli események, programok, tudatalatti emlékek fogva tartanak bennünket, így aztán megírjuk a múlt alapján a nem kívánatos jövőt, amivel sikeresen még több negatív dolgot, még több félelmet vonzunk az életünkbe. Létrehozhatunk akár fóbiát is, ha nem tisztítjuk az emlékeinket.

...continue reading "Hála a félelmeknek!"