fbpx Skip to content

A félelmek, mint minden az életünkben, emlékek. Az emlékek addig ismétlődnek a tudatalatti elménkben (Belső Gyermekünkben – így nevezzük a Ho’oponoponoban), amíg tápláljuk őket, felül nem emelkedünk rajtuk, rá nem jövünk, hogy a félelmeket mi magunk hoztuk létre.

...continue reading "Túl a félelmeken"

Lányomnak - földi születése napjára

Leírhatatlan, mert nincsenek rá szavak. Hogy is lehetnének, amikor olyan dolgokat élünk át, amiknek a gyökerei megelőzik a földi életet?! Leírhatatlan, mégis kísérletet teszek, hogy elmondhassam, mennyire hálás vagyok érted.

...continue reading "Leírhatatlan"

Nevezd úgy a Teremtést, ahogy tetszik neked, ősrobbanásnak, Istennek, természetnek… Az elnevezés csak a szűkös nyelvi készletünkből eredhet, és mint ilyen, soha nem adhatja vissza a fogalmakhoz kapcsolódó milliónyi emléket, programot, hiedelmet, sem a lényeget.

...continue reading "Mindannyiunk mestere"