Skip to content

Az élet megy tovább. Beszűkül a fizikai élettér, magunknak kell hát kitágítanunk a saját határainkat. A lehetőségeink száma végtelen. Megválaszthatjuk, hogy mivel töltjük ki az időnket, hogy mire fordítunk figyelmet, mennyire vagyunk tudatosak – hiszen jól tudjuk, hogy amire fókuszálunk, azt vonzzuk be az életünkbe. Annak adunk energiát, amit a fejünkben pörgetünk.

...continue reading "És még mindig élünk"

Már nem söpörhetjük a szőnyeg alá. Nincs is miért. Vélt és valós „igazunk” hajtogatása olyan világot teremtett, amilyenben élünk. Versengünk, igazságot osztunk, öljük egymást…

Létezik a könnyebb út, és én rátaláltam. Nem is adnám semmiért: békét hozott az életembe, segít minden helyzetben, és amióta ezt az utat járom, minden könnyebben, sőt, könnyen érkezik.

...continue reading "Már nem söpörhetjük a szőnyeg alá"


A legokosabb, ami hirtelen kicsusszan a szánkon, ha valakit könnyek között találunk: ne sírj! Miért is ne? Kényelmetlen.  Kívül esik a komfortzónánkon. Félünk, hogy magával ragad, meghatódunk, vagy eszünkbe jut valami saját sírnivalónk, és máris kész a „baj”…

...continue reading "Ne sírj!"

Mindannyiunknak vannak félelmei, nem is kevés. Függetlenül nemtől, kortól, társadalmi és anyagi helyzettől, iskolai végzettségtől és bőrszíntől. Azt hisszük, hogy nem egyszerű kezelni a félelmeket. Hogy miért? Mert valóságos fenyegetésnek éljük meg azt a helyzetet, ami félelmet kelt bennünk. Elképzeljük, lepörgetjük, általában egyetlen lehetséges kimenetellel, pontosan azzal, ami a legnagyobb félelmet kelti bennünk. És lám, a vonzás univerzális törvénye működik, a nem kívánt helyzetet részben vagy egészben, előbb vagy utóbb be is vonzzuk az életünkbe…  

...continue reading "A félelmek könnyen kezelhetők"

Különleges képességű emberek mindig voltak. Zsenik, felfedezők, tudósok, polihisztorok kápráztatnak el bennünket olyan dolgokkal, amire az egyszerű halandó nem képes. Legalábbis hite szerint nem az. A jó hír az, hogy új korban élünk, és ezen a Földön már minden lehetséges. Vannak, akik az emberiség legsötétebb korszakának hívják, mások szerint aranykor, földi paradicsom. Döntsd el magad. De emlékezz, akárhogy is, a te világodat te magad teremted. Sötétnek vagy aranynak.

...continue reading "Minden él"

Folyton másoknak akarunk megfelelni, miközben megfeledkezünk arról, hogy ez úgy, ahogy van, lehetetlen. Megannyi szerepben éljük az életünket, vagyunk gyermekek, szülők, beosztottak és felettesek, házastársak és szerelmesek, szomszédok, barátok…

...continue reading "Légy önmagad!"

Szokás az új év közeledtével fogadkozni, új célokat kitűzni, újra nekiveselkedni régen elhatározott, de meg nem valósított változásoknak. Jó ideje új korban élünk. Minden másképp működik, mint korábban. Talán itt az ideje szakítani a régi szokásokkal, a fogadkozással, az ígéretekkel - még az újéviekkel is!

...continue reading "A legjobbkor"

🎄 Idén nem állítunk karácsonyfát - egyeztünk meg. Már elég nagyok vagyunk, ünnepelni így is, úgyis fogunk. Amúgy sem mászkálunk fölöslegesen, levágunk néhány fenyőágat a kertben, vázába tesszük, és majd szépen feldíszítjük...

...continue reading "Harmatcsepp vagy a fenyő könnye? Isten küldte…"

A hála érzése természetes, amikor nekünk tetsző, számunkra hasznosnak és kedvezőnek ítélt dolgok történnek az életünkben, különösen pedig akkor, amikor váratlan, de örömteli eseményeket hoz az élet. Ilyenkor valami megmozdul bennünk, átjárja az egész lényünket, aztán csak akkor bukkan elő újra, ha valami vagy valaki a hálánkat kiváltó eseményre emlékeztet.

...continue reading "Hála, minden körülmények között"

Küzdünk a betegség ellen, küzdünk a békéért, csak, hogy küzdhessünk valamiért… Nem hiszem, hogy azért születtünk a Földre, hogy folyamatosan kivont karddal, csatasorba kelljen állnunk. Nem hiszek abban, hogy mindig találnunk kell valamit, ami ellen, vagy amiért harcoljunk.

...continue reading "Élni jöttünk"