Skip to content

SZERETNI ÉS ELENGEDNI

A boldogság titka az elengedés és a ragaszkodás nélküli szeretet.

Február 14-én számos országban ünneplik Bálint napját, mint a szeretet, a szerelem és a barátság ünnepét. De vajon tudunk-e valóban szeretni? Vagy inkább birtoklásként éljük meg a szeretetet?   A szeretet lényegében szabadság, és akkor vagyunk szabadok, ha elengedünk, és nem ragaszkodunk.

A ragaszkodás ugyanis rabszolgájává tesz minket ennek a valaminek vagy valakinek. Azt érezzük, hogy „szükségünk” van rá, és amikor szert teszünk rá, akkor sem vagyunk boldogok, mert nem vagyunk jelen, nem élvezzük, inkább a jövőben járunk, arra gondolva, hogy elmehet vagy elveszíthetjük.

Ahhoz, hogy megtanuljunk szeretni, el kell kezdenünk szeretni és elfogadni magunkat, össze kell kapcsolódnunk a valódi énünkkel, és tudnunk kell, hogy minden, amire szükségünk van és amit keresünk, bennünk van. Amikor ezt a kapcsolatot létrehozzuk, a szeretet a létezésünk részévé válik, mindegy, hova megyünk, mindegy, kivel vagyunk, mindig jelen leszünk, értékelve és élvezve azt.

Ily módon sokkal könnyebb lesz az elengedés, mert megértjük, hogy a szeretet átváltoztat és áramlik, ezért minden kötődésre alkalmazható. Amikor elengedjük a múltunkat, a félelmeinket, azokat a dolgokat, amik nem tesznek minket boldogokká, azonnal helyet készítettünk, hogy a szeretet és a bőség áramoljanak az életünkben. Lassan szabadokká válunk.

Amikor valaki szeret, akkor boldog, a két érzelem kéz a kézben jár. Nem csak valaki másnak a szeretete, lehet az egy tárgy, egy háziállat vagy tett szeretete. A szeretet mindenben tükröződik. Amikor a kötelességünket teljesítjük, amikor valami sportot űzünk, amikor megöleljük a kutyusunkat vagy a cicánkat, vagy amikor felvesszük a kedvenc ruhánkat. Minden személyes vagy szakmai cselekedetünkben, amiben tevékenykedünk. Ha azt érezzük, hogy boldoggá tesz minket, az azt jelenti, hogy szeretjük. Ha ezt a kapcsolatot nem érzékeljük, az tehát azt jelenti, hogy itt az ideje köszönetet mondani és elengedni.

Ahhoz, hogy boldog legyek, elengedem a múltamat, a szomorú emlékeket, ezt a munkát vagy ügyfelet, ami nem tesz boldoggá, vagy azt a mérgező kapcsolatot, ami visszatart.  Megbocsátunk! Idővel megtanuljuk, hogy a visszatartás csak szenvedést okoz és ez nem a szeretet.

A szeretet és a változás

Sokszor szeretnénk, hogy a dolgok állandóak legyenek, azt kívánjuk, hogy az érzelmeink és a személyek mindig ugyanolyanoknak tűnjenek; ezért halmozzuk fel az emlékeket, és továbbra is a múltunkat éljük újra, mert félünk a változásoktól. Pedig a változások jók, átváltoztatnak. Bíznunk kell az ismeretlenben, abban, amit nem tudunk, abban, amit az intellektusunkkal nem érthetünk meg, mert a változások mindig valami jobbat és nagyobbat hoznak nekünk.

Nem vagyunk tudatában annak, hogy a környezetünkben minden folyamatos mozgásban van, a testünk, a viselkedésünk és a körülmények is változni fognak. Annyira, hogy van elképzelésünk arról, hogy kellene lenniük a dolgoknak, és ez folyton csalódáshoz vezet bennünket. Meg kell értenünk, hogy a szeretet áramlik, fel kell hagynunk az ellenállással és el kell engednünk.

Nagyon fontos emlékeznünk arra, hogy soha nem vagyunk egyedül ezen az úton, ami az élet, és az Univerzum jóindulatú Univerzum. Ezért nem kell félned az egyedülléttől sem. Ne keverd össze a magányt az egyedülléttel. Ne félj a csendtől és az egyedülléttől, mivel valójában ott találod meg a szeretet szavait, amiket hallani vágysz.

Használjuk ki ezt a dátumot arra, hogy mérlegeljük a szeretet fontosságát saját magunk és mások iránt az életünkben, a feltétel nélküli szeretetből indulva, szabadon a kötöttségektől.

Engedj el. Indítsd magad újra. Szabadítsd fel magad és másokat. Bízz.

Ma és mindig szeresd magad. Tegyél valami jót a lelkednek. Ünnepeld magad. Nem függesz senkitől és semmitől magadon kívül.  Fontos, hogy élvezd a most-ot. Engedd el a múltat, élj a jelenben, és változtasd meg az életed mindörökre.