A legokosabb, ami hirtelen kicsusszan a szánkon, ha valakit könnyek között találunk: ne sírj! Miért is ne? Kényelmetlen. Kívül esik a komfortzónánkon. Félünk, hogy magával ragad, meghatódunk, vagy eszünkbe jut valami saját sírnivalónk, és máris kész a „baj”…
Ideje változtatnunk, ideje hagynunk, hogy ami menni készül, azt engedjük menni. Csak így tudunk helyet készíteni az újnak, az építőnek, a saját szabadságunknak. A sírás jótékony hatású. A könnyek, a valódi, fájdalom fakasztotta könnyek sok méreganyagot tartalmaznak. Ezek a sírás útján távoznak a szervezetünkből. Igazán kár lenne visszatartani!
Ha másvalaki sírása ragad ránk, az ugyancsak valami mélyről jövő, valami közös emléket idéző pityergés. Miért is ne hagynánk, hogy megkönnyebbüljünk? És ha másvalaki váltotta ki belőlünk, akkor bizony annak másra is van hatása. Jótékony hatása.
Ne engedj neki szabad folyást!
Ha fájdalom ér, ha meghatódsz, ha jólesik – sírj csak. A sírás része a tisztulásnak, az elengedésnek, ami létfontosságú feltétele a saját békénk és szabadságunk megteremtésének. Engedd, hogy tisztuljon az emlék, a program, amit adott esetben te magad teremtettél, de lehet, hogy sok-sok emberöltőn át megörököltél. Sírj, amíg jólesik. De ne tovább!
Ne sajnáld magad, ne szenvedj, ne akarj másokból „együttérzést” kiváltani a könnyeid által. Tudod miért? Mert magadnak ártasz. Mert a könnyeiddel mélyíted a sebet, kimosod őket, hogy még jobban fájjon, még tartósabban jelen legyen az életedben.
Szeresd magad!
Szeresd magad annyira, hogy nem ártasz magadnak többet. Tudod jól, hogy a könnyek, a sírás nem építenek, ellenkezőleg: kísérői a mérgező, fájdalmas, kellemetlen, negatív emlékeknek. Maradj tudatos, és figyeld meg a sírást kiváltó helyzetet. Te azon túl vagy. Képes vagy túllépni rajta. Tudod, hogy ez a helyzet is ajándék volt neked. Általa lettél erősebb, gazdagabb, és még ha csak egy keveset is, emelkedett a rezgésed.
Engedd el a sírást, engedd el a sírást kiváltó emléket, és amilyen hamar csak tudsz, gyere vissza jelenbe. Mondd az emléknek: köszönöm, szeretlek. Nem kell, hogy átérezd, nem kell közben az emlékre gondolnod – csak mondd, csak tedd meg. A többit az Univerzum intézi helyetted.
Most élsz. Most legyél boldog! A múltban és a jövőben nincs keresnivalód. Élvezd az életet! Most.
ITT meg is hallgathatod.