Skip to content

Megtalálhatod a békét a munkádban a Zéró Frekvencián keresztül

Egy ember nagyjából 90.000 órát szentel a munkának az életében. A munkával töltött 50 év során, ami közel 35%-a az ébren töltött időnek. Más szóval, a munkája (és ahogy azt végzi) nagy hatással lehet a boldogságára és az egész valóságára.  

Szerencsére, van megoldás. És nem, nem az, hogy nyer a lottón  és visszavonul a saját szigetére. Bármennyire is csábító, a munka része az e világi életnek. Ki kell fizetnünk a bérleti díjat és ételt kell tennünk az asztalra. Azonban – és ez a legérdekesebb – a munka lehet út az életcélunk megtalálásához és az örömhöz. A munka tudatosságra ébreszthet és elvezethet a valódi küldetésünk betöltéséhez. És igen, lehetséges békét találni a munkában.

Roviden: vissza kell térnünk Záróra.

Beutaztam a világot az üzenetem közvetítésével, hogy élhetünk a Zéró Frekvencián. Tanítottam az életünkben való 100%-os felelősségvállalás fontosságát, ami mindig az első lépés a Zéró felé. Tudjuk, hogy képesek vagyunk mindent megváltoztatni, beleértve a munkánkat is. Előfordul, hogy ez a munkánk megváltoztatását jelenti, máskor pedig a hozzá való viszonyunkét. Ahogy Wayne Dyer mondta: “változtass a világképeden, és a világ megváltozik”. Természetesen felmerül a kérdés, honnan tudjuk, hogy mi a megfelelő nekünk?

Zérón lenni annyi, mint megtalálni a nyugalmat, amely minden pillanatban él. Ez a nyugalom, ami az örökkévalóság része, mindannyiunkban is él. Ez az, ahol megtanulunk bízni magunkban és követni a szívünket (a lényünk legfelsőbbje).  Ezen a helyen nem kell tökéleteseknek lennünk; szükséges azonban hiteleseknek lennünk, és el kell kezdenünk elfogadni magunkat olyanoknak, amilyenek vagyunk, azt csinálnunk, amit szeretünk, és amiben jók vagyunk.

Emlékszem, amikor először megtaláltam ezt a békés helyet, és valóban elkezdtem bízni abban, aki vagyok, és amik az én valódi ajándékaim a világ számára. Rájöttem, hogy jó vagyok úgy, hogy vagyok, és hogy nem kell tökéletesnek lennem a világ szemében.

Akkoriban adószakértő könyvelő voltam. Egy nap elmentem a könyvelőirodai társaimhoz, és megmondtam nekik, hogy nem nyomozok többet adóügyben helyettük.  Meglepődtek, és megkérdezték, hogy mi az oka, elmondták, hogy nagyon jó munkát végeztem eddig. Elmagyaráztam nekik, hogy bár csináltam, az adóügyi nyomozás nem nekem való, és bizonyára találnak másokat az irodába, akik természetes módon jók ebben, és valószínűleg gyorsabbak is, mint én. Az én valódi tehetségem az adóbevallások készítése és a könyvelés volt. Képes voltam problémákat megoldani és kevesebb idő alatt többet elérni, mint mások. Ennek ellenére – ha az adóügyi nyomozásról volt szó – a többiek sokkal képzettebbek voltak nálam.  

Ettől kezdve valóban a saját életemet éltem, százszázalékos felelősséggel, mindig hallgatva és bízva arra a nyugodt hangra, ami az inspirációm volt.

Mindannyiunknak egyedi tehetsége van, természetes adottságokkal bizonyos területeken, ahol felülmúlhatjuk a társainkat. Jó ezt felismerni. Amint elkezded elfogadni magadat, elkezded elfogadni és csodálni mások tehetségét.

Elkezdtem hallgatni ara a hangra, amely azt akarta, hogy szeressem, amit csinálok, (ez lényeges mindazoknak, akik vissza akarnak térni a Zéróra). Emlékszem, néhány évvel később megkérdeztek egy szemináriumon: “Mit csinálnál, ha nem fizetnének érte, csak azért, mert imádod és elégedetté tesz?”

Ekkoriban még el voltam kötelezve az adószakértői munkám mellett. De nem voltam boldog.  Nem a szenvedélyemnek éltem.  Ösztönösen felálltam, és azt feleltem: “Beutaznám a világot, hogy megosszam másokkal azt, ami nekem segített”.

Néhány év múlva bezártam a könyvelői vállalkozásomat, azért, hogy pontosan ezt tegyem, végül bízva és élve a lelkem életcéljának. Mindig van egy részünk, amely tudja, mit kell tennünk.

Ahhoz, hogy békét találjunk a munkában, Zéróra kell visszatérnünk, felelősséget vállalva a tetteinkért, hallgatva a szívünkre és mindig követve a valódi lényünket. Ez az egyetlen módja, hogy azt csináljuk, amit szeretünk, a lelkünk életcéljának szolgálatára.

Hogy pontosítsunk, ez nem azt jelenti, hogy a jelenlegi munkánkat ott kell hagynunk. Vagy talán mégis. Csak te fogod ismerni a szíved nyelvét, de először meg kell hallanod.  

Attól függetlenül, hogy mit választasz munkahelyednek, mindig választhatod azt, hogy szereted, amit csinálsz, és hogy végzed azt el. Vihetsz fényt, szeretetet és boldogságot a munkahelyedre. Ekkor leszel hiteles lényed, és ezzel engedélyt adsz másoknak, hogy ők is önmaguk legyenek. Mi több, boldog leszel és békében leszel, és ez csodálatosan terjed.