A megoldás... life.hu

A megoldás egyszerű, annyit kell mondani: szeretlek! Mabel Katznál jártunk
Gedeon Beatrix interjúja

A Life.hu újságírója a ho'oponopono világhírű tanítójával beszélgetett és kért tanácsot az életében felmerülő problémákra. Mert jöhet betegség, öregség, szorongás, az elengedésre vagy a megbékélésre való képtelenség egyaránt.

Ahogy a Life.hu is megírta, a ho’oponopono egy ősi hawaii problémamegoldó technikát jelöl. A módszer rendkívül egyszerű és a segítségével te is rendbe hozhatod a saját életed. Amikor leültem Mabellel beszélgetni, úgy éreztem, akkor lesz igazán élő és hiteles a beszélgetés, ha valós problémákat vázolva kérem a tanácsát egy-egy megrekedt élethelyzetemre, illetve egy sokakat érintő problémára vonatkozóan. Úgy éreztem, ahhoz, hogy igazán közel hozzam az olvasókhoz ezt a fantasztikus "módszert", a hétköznapi helyzetekre kell irányítani a figyelmet.

Engedd el!

A nagymamám több éve küzd egy súlyos betegséggel, aminek következtében már beszélni és mozogni sem tud. Sokat szenved ebben a helyzetben ő is és a család is. Mabeltől kértem tanácsot, milyen gondolatokkal lehet egy ilyen megrekedt helyzetet orvosolni, hogyan tudnánk őt elengedni és erőt adni neki.

"Nem tudhatjuk, mi miért történik. Ha megfigyeljük a történéseket, akkor magunkban tudunk változtatni. Hiába ho’oponoponózik valaki, lehet, hogy mégsem tudja elengedni a szeretett rokonát. Az is lehet, hogy a mamának még van feladata ezen a Földön. Sosem fogjuk megérteni a miérteket, és nem is ez a dolgunk. A helyedben beszélnék a mamával és elmondanám neki, hogy nyugodtan elmehet. Megköszönném neki, amit értem tett, engedélyt adnék neki, hogy elhagyjon és onnantól Istenre bíznám a döntést.

Mivel tudatilag össze vagyunk kapcsolódva, nem kell fizikailag vele lenned, akkor is hallja a neki szánt üzenetet, ezért bármikor beszélhetsz hozzá. Amikor felmerül a gondolat benned, hogy anyukád ragaszkodása miatt nem megy el a nagymamád, ez lehet, hogy Istentől érkező sugallat. Ahelyett, hogy megpróbálod megérteni, mi miért van, csak használd az inspirációt, ami felülről jön. A mamád és anyukád nem rajtad kívül vannak, hanem benned. Ha te elengeded ezt a helyzetet és elhiszed, hogy jól lesznek, akkor megoldódik ez a problémád. A ho’oponoponót nem azért csináljuk, hogy bárki jobban legyen, hanem hogy magunkban megtaláljuk a békét."

Mi nők nem szeretjük önmagunkat

A másik példa, ami ugyan tőlem független, de foglalkoztat, hogy egyre gyakrabban támad meg fiatal nőket a méhnyakrák. Mabeltől erre a súlyos, olyan sok család életét próbára tevő helyzetre kértem tanácsot. Mit lehet ez ellen tenni, milyen technika hatásos egy ilyen makacs betegség ellen.

"Mi nők sok dologgal bántjuk magunkat, nem szeretjük önmagunkat. A rák is egyfajta gondolat, amit magunknak teremtünk. A megoldás az önszeretet, elfogadni magunkat nőként. Minden egyes nő valamilyen céllal érkezett erre a világra és azt kell tudatosítani magunkban, hogy van létjogosultságunk a világban. Minden egyes nőnek dolgoznia kell azon, hogy megtalálja és szerethesse önmagát. Ha valaki ennek ellenére méhnyakrákkal küzd, akkor azt kell mondania a ráknak, hogy szeretlek, elfogadlak. Oda kell fordítania a szeretet arcát a betegség felé. Nem kell ellenállni és védekezni. A technika pedig egyszerű, csak annyit kell mondani: szeretlek."

"Biztos vagyok benne, hogy a társamat is megtalálom"

Mabel tanfolyamának elvégzése utána azoknak, akik elkezdték alkalmazni a ho’oponopono technikát pozitív irányba változtak az emberi kapcsolatai: elfogadóbbak, türelmesebbek, nyitottabbak lettek. Így történt ez Réka esetében is, aki így fogalmazta meg a változást:

"Köszönöm, hogy részt vehettem a tanfolyamon. Mivel ügyfélszolgálaton dolgozom, folyamatos emberi problémákkal szembesülök, és emberi reakciókkal, amik néha bántóak - ilyen környezetben nehéz megmaradni szeretetteljes embernek. A tanfolyamon való részvételem célja az volt, hogy építsem magamba és visszaigazolást kapjak arra, hogy szeretettel minden elérhető. És ez így is van. Tőlem mosolygósan távoznak az emberek, még az is, akinek vissza kell jönnie egy későbbi időpontban, és ezt a ho’oponoponónak is köszönhetem. Mabel fantasztikus volt, kicsit féltem, mert régen nem beszéltem angolul, de minden érhető volt és világos, érezni lehetett egy belső tisztaságot, szeretetet, amely mindenkit körülvett. Teljesen ráhangolódtam. Egyedül nevelem a fiam, és elzárkóztam a világtól, egy új kapcsolat lehetőségétől - és most kinyílt minden, lehetőségeim adódtak -, és biztos vagyok benne, hogy a társamat is megtalálom."