Skip to content

Istent nem lehet kihagyni

Még mindig sokan kerülgetik a szót, körülírják, valami mással helyettesítik, szinonímát keresnek - pedig nincs mitől tartani. Istent a mindennapi életünkből nem lehet kihagyni.

A fotó a lakóházunk feletti felhőről készült 2019-ben

Tehetünk úgy, mintha képesek lennénk megoldani a problémáinkat nélküle, vagy mintha tudnánk, hogy hogyan is volt a teremtés kezdete.

Az elme a saját korlátain belül képes mozogni, és amikor közelít a komfortzóna határához, riadót fúj, és elkezd védekezni. Előveszi a megszokott sémákat, a kényelmes megoldásokat, aztán pillanatok alatt visszamenekül a múltba, mert arra kiválóan lehet panaszkodni. A múlt nem fog megváltozni, a múlt nem tud védekezni, sem ellentmondani. Máskor meg előre menekül a jövőbe, mert mindig talál okot, hogy lehessen aggódni. Mindegy, hogy mi, csak ne kelljen jelen lenni, az túl egyszerű. Az elmének az egyszerűt nagyon nehéz befogadni.

Ördöginek látszó kör - de ez csak a látszat. Régi hiedelem, hogy az elménkkel képesek vagyunk irányítani a saját világunkat. Látjuk, mire mentünk vele. Már itt az ideje, hogy felébredjünk, meglássuk az elménk határain kívüli lehetőségeinket, és merjünk a jelen pillanatnak élni. A jelenben pedig csak úgy tudunk maradni, hogy folyamatosan igyekszünk az elménket kordában tartani. Isten segítsége nélkül ez lehetetlen. Vele azonban megnyílnak a korlátlan lehetőségek kapui. Ő az, aki tudja, mire van szükségünk a lelki fejlődésünkhöz. Nem dolgozik megrendelésre, hiába mondjuk el naponta százszor vagy ezerszer, hogy mit adjon meg nekünk. Ő pontosan tudja azt nélkülünk is.

Ha egyszer megtapasztaljuk, milyen az Isten kezébe helyezett élet, nem akarunk lemondani róla, mert az maga a tökéletes béke. Nincs szükségünk arra, hogy a jövőbe lássunk, mert tudjuk, hogy Istentől mindig a lehető legjobbat kapjuk. Miért is szaladnánk előre, hogy lemaradjunk mindenről, amit a jelen pillanat ad? Akárhogy hajtjuk az időt, a pillanat mindig a jelen lesz. Nincs más, átlépni, sürgetni, siettetni nem lehet.

Ahogy Müller Péter mondja: "Ma már nem értjük, hogy az Isten-ember kapcsolat nem egy felhők felett trónoló Atya és a porban élő teremtmény kapcsolata, hanem a legbensőbb Önmagunkkal való viszonyunk."

Nem értjük, de éljük, hogy Isten bennünk van, csak el kell csendesednünk, és befelé kell figyelnünk. Nem szükséges hozzá kimozdulnunk az otthonunkból, Istenhez bárhol, bármikor szólhatunk. Hall minket. Lát mindent. Tudja a problémáinkat, még mielőtt bennünk tudatosulnának.

Szabad választást kaptunk tőle. Volt alkalmam kipróbálni, milyen nélküle. Inkább maradok vele.