Gyógyítjuk az emlékeket

Gyógyítjuk az emlékeket, amelyek nem szolgálnak minket és gátat szabnak a béke elérésének

Az információ irányítja a világot és irányít bennünket. Az emlékeink irányítanak bennünket folyamatosan.

A mesterem, Dr. Ihaleakalá Hew Len azt mondja, mindennel együtt érkeztünk ide. Tudják, mire vonatkozik ez? Azt jelenti, hogy amikor ebbe életbe születünk, előző életekből származó emlékekkel vagyunk tele. Ezért a dolgok és a helyzetek nem azok, amiknek mi hisszük őket.
Ha beszélünk valakivel valamiről, ami most történik, annak valójában semmi köze nincs a jelenhez. Minden olyan emlékekkel áll összefüggésben, amelyek az elménkben ismétlődnek.

Engedjék meg, hogy mondjak egy példát. Amikor moziba megyünk, tudjuk, hogy a film valójában nem a vásznon van, hanem a mozi hátsó részében, a projektorban. Nos, az életben ugyanez történik. Az emberek és a helyzetek a mi „vásznaink”, és mi imádunk a vászonhoz beszélni. Ennek szakértői vagyunk. Igyekszünk meggyőzni a vásznat, hogy nekünk van igazunk, ráadásul azt akarjuk, hogy a vászon megváltozzon, de a vásznak semmit nem akarnak csinálni. Nem változnak. Ha azt szeretnénk, hogy valami megváltozzon a vásznon, nekünk kell megváltoznunk. A film bennünk van. Mi vagyunk a projektor.
Miért ismétlődnek az emlékek? Azért bukkannak fel, hogy lehetőséget adjanak nekünk a 100%-os felelősségvállalásra és a helyzet elengedésére. Ha elengedünk, engedélyt adunk az Istenségnek, a forrásnak vagy, ahogy szívesen nevezik, hogy törölje ezeket az emlékeket, és így felszabadíthatjuk magunkat.
Amiket mi problémáknak nevezünk, azok valójában lehetőségek. Az élet célja az, hogy kihasználjuk ezeket a fejlődési lehetőségeket, és megtudjuk, kik vagyunk valójában. Elfelejtettük, kik vagyunk, miért vagyunk itt és mi itt a dolgunk. Engedjék meg, hogy emlékeztessek rá. Erre a világra azért jöttünk, hogy megtudjuk, kik vagyunk, és hogy kijavítsunk helyzeteket. Igen, hibákat kijavítani. Pontosan ez az, amit a Ho’oponopono, az ősi, hawaii eredetű problémamegoldó művészet csinál. Kijavítjuk a hibákat, ha 100%-os felelősséget vállalunk és azt mondjuk: sajnálom, kérlek, bocsásd meg, bármi is van bennem, aki létrehozta vagy bevonzotta ezt a helyzetet.
A Ho’oponopono szó azt jelenti: hogy javítunk ki egy hibát vagy hogyan tegyük azt megfelelően. Itt szeretném világossá tenni, hogy a felelősségnek semmi köze nincs a bűnhöz. Nem azt mondom, hogy bűnösök vagyunk. Azt mondom, hogy felelősök vagyunk. Így van. Mindent bevonzunk, ami megjelenik az életünkben. A valóság azoknak a programoknak az összessége, amelyek az emlékeink bankjában ismétlődnek.
Látták, hogy mindannyian magunkat kérdezve töltjük az életünket: Mi az életcélom? Nos, újdonsággal szolgálhatok. Az életcélunk a tisztítás és mindannak az elengedése, ami nem része a lényegünknek. Nem vagyunk az emlékeink. Túlmutatunk ezeken a problémákon, de felelősek vagyunk azért, hogy ezeket tisztítsuk.
Ahogy Shakespeare mondta: Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. Elképzelem, ahogy arra törekszenek, hogy mindezt megértsék, pedig valójában semmi nincs, amit tudnunk vagy értenünk kellene. Gondoljanak csak bele. Amikor a számítógépükön dolgoznak egy programmal, tucatnyi kiegészítő program dolgozik egyidejűleg a háttérben, anélkül, hogy tudnánk róla. Mégsem szükséges ismerni vagy érteni mindent, ami történik a számítógép használatakor. Lehetséges, hogy a saját valóságunkban nem értjük, hogy miért és honnan jönnek a dolgok vagy miért történnek meg bizonyos dolgok az életünk adott pillanatában, és nem is szükséges értenünk. Az a dolgunk, hogy elengedjünk.
Mindössze 15 bit/mp információnak vagyunk tudatában, pedig 11.000.000 bit/mp információnk van. Az intellektusunk soha nem fogja ezt megérteni.

Joe Vitale, egyike A Titok mestereinek, felfedezte a Ho’oponoponot, miután részt vett A Titok-ban és azt mondta: „A Ho’oponopono A Titko-n túl van”, amikor rájött, hogy nem kell tudnunk, sem kérnünk, a Ho’oponopono a 11.000.000 bittel dolgozik, és nekünk nem kell megértenünk. Csak engedélyt kell adnunk.

Szeretnék elmesélni egy történetet, amit a mesterem, Ihaleakalá osztott meg velem. Egy nap a Ho’oponopono az önazonosságon keresztül tréningek egyik vezető koordinátora éppen elindult otthonról, amikor egy cicát talált, amelynek probléma volt az egyik szemével. Úgy döntött, befogadja, vigyáz rá és gondozza, hogy a szeme rendbe jöjjön. Morrnah Simeona, aki Ihaleakalá mestere, és aki a Ho’oponopono jelen tanításait lecsatornázta, akkoriban élt még, és egy nap látogatóba ment ehhez a koordinátorhoz. Ahogy meglátta a cicát, azt mondta: Egy másik életben oroszlán volt, amelyet te öltél meg egy szemlövéssel.

Bárcsak segítene ez a példa megérteniük, hogy semmi nem az, aminek gondoljuk. Az életben minden az emlékekkel függ össze, és az univerzum nem tesz mást, mint az ajtónk elé teszi le a lehetőségeket.

Például amikor probléma van két személy között, az ügynek semmi köze nincs sem egyik, sem másik személyhez, csak az emlékekhez. Még csak beszélni sem szükséges, értékelni a témát vagy megvitatni valakivel. Ha elengedünk, ami törlődik belőlünk, törlődik a másik személyből is. Az emberek változnak, de nem ők azok, akik változnak, hanem mi. Amint elengedjük az emlékeinket az emberekről, elkezdjük másképp látni és tapasztalni velük az életet.

Kérem, emlékezzenek, amikor látnak egy embert vagy egy problémát, akkor valójában a másik „embert” vagy a „problémát” látják, hanem az emlékeket erről az emberről vagy a problémáról. A valóságot mindig egy párás monitoron át látjuk. Minden az emlékeinkkel, az értékítéleteinkkel, a hiedelmeinkkel van átszínezve, amikről azt hisszük, hogy jók, vagy amikről azt gondoljuk, hogy úgy kellene lenniük a dolgoknak.

Ha legközelebb történik valami az életükben, biztosítsák be, hogy áldásként lássák, lehetőségként valaminek az elengedésére, egy hibának a kijavítására vagy a felszabadulásra.
Ebben a pillanatban rabok vagyunk. Lehet, hogy szabadoknak gondoljuk magunkat, de az emlékeink, a programjaink mondják meg nekünk, hogy mi a jó és mi a rossz, mi a megfelelő és mi nem megfelelő. Az intellektus mindent címkéz, pedig valójában nem létezik megfelelő és nem megfelelő. Az elme azt hiszi, hogy tud, pedig nem tud semmit. Az intellektus feladata választani. Választhatjuk azt, hogy elmerülünk valamibe és miénk az utolsó szó vagy elengedjük és szabadokká válunk. A híres „Lenni vagy nem lenni”.

Számomra a Ho’oponopono felbecsülhetetlen eszköz az életemben. A 100%-os felelősségvállaláson és elengedésen keresztül megtaláltam a szabadságot és a boldogságot, amire annyira vágytam. Az emlékek hibák, és a Ho’oponopono megtanít bennünket, hogyan töröljük azokat, amelyek nem szolgálnak minket. Ha elengedjük ezeket az emlékeket, felszabadítjuk magunkat és üres helyet készítünk. Ebben a pillanatban megérkezik az Inspiráció, tökéletes ötletekkel és megfelelő megoldásokkal a problémáinkra. Át kell programoznunk magunkat, és ennek a legegyszerűbb módja a Ho’oponopono.

Forrás: http://mabelkatz.com/mabel-nota-revista-40.pdf

« visszalépés