Hogy segítsük a gyermekeinket önmaguk felfedezésében?

(A boldog, békés és tudatos élet titka)

Manapság nem könnyű szülőnek lenni.

A szülő mindenkori feladata boldog, békével teli és tudatos gyermekeket felnevelni. Ez az egyik legfontosabb feladatunk, amit ezen a bolygón betölthetünk.

Mégis, hogy érhetjük ezt el ebben a mai kaotikus világban? Hogy érhetjük el, amikor bármerre nézünk, válságot látunk? Szegénységet. Munkanélküliséget. Erőszakot. Radikális terroristákat. Politikai nézeteltéréseket. Mindenfelé bizonytalan világot látunk. A bizonytalansággal pedig az a probléma, hogy nagyon könnyen alakul félelemmé, ami boldogtalansághoz és belső zavarhoz vezet bennünket.

Van azonban remény. Valójában egész életemben soha nem éreztem ennyi reményt. Sok gyermeket láttam világszerte, akiket a karjaimba szaladtak, hogy elmondják nekem, mennyire élvezik a tréningjeimet, és mennyire szeretik megtanulni a tisztítást, köszönetet mondani és elengedni. Elsősorban a gyermekek állnak készen megtudni, hogy kik ők, hol illeszkednek a világba és mi lesz a küldetésük.

Kétségbeesetten túl akarják élni a világ illúzióját. Más szóval, a gyermekeink szivacsként szívják magukba mindazt, amit adunk nekik. Ők a reménységeink.

De mit is adunk nekik?

Mint szülőknek, nagy a kísértésünk, hogy a gyermekeinket harcra szereljük fel, amiről azt gondoljuk, hogy meg kell vívniuk. Azt mondjuk nekik, hogy az élet kemény, hogy húzzák össze a nadrágszíjat, hogy viselkedjenek, hogy egyék meg a zöldséget, hogy mossák meg a fogukat. És, természetesen, hogy “légy kemény, mert csak akkor maradsz életben”.

Úgy gondolkozunk, hogy a rossz kinti világra készítjük fel őket.

Ám íme az igazság. A világ nem rossz. Kihívással teli, az biztos. Lehangoló. És félelmetes is. De úgy tökéletes, ahogy van. Tudom, hogy a kézenfekvő dolgoknak az ellenkezőjét is be lehet bizonyítani és milliók tudnának erről biztosítani. Ez azonban csak akkor áll, ha az elménk korlátozott nézőpontjából tekintünk az életre, vagy az egoból, vagy, ahogy mások élnek.

Ha mélyen belenézünk a szívünk mélyére és megérintjük Isten szívét, meglátjuk, hogy minden úgy van, ahogy lennie kell. Hogy minden rejtett áldás. És hogy a kihívásaink azért vannak, hogy jobbá és erősebbé tegyenek bennünket.

Szeretnél segíteni a gyermekeidnek, hogy a kihívásokat lehetőségekké alakítsák?

Szeretnél boldog, békével teli és tudatos gyermekeket felnevelni?

Kezdheted azzal, hogy a világ tökéletesítésére tanítod őket, és minden pillanat szépségére (áldás, hogy először a magad számára kell megkeresned a tökéletesítést).

Segíthetsz leszerelni a gyermekeidet a harcról, amelyre mások felsorakoznak, és ehelyett megmutathatod nekik, hogy keressék meg a belső békét, ami bennük van jelen.

Segíthetsz a gyermekeidnek elfelejteni azt, amire a társadalmi elvárás szerint fókuszálniuk kellene és amikben hinniük kellene, ehelyett megtaníthatod nekik megkeresni a szívükből jövő vezetőt.

Fordíthatsz figyelmet a gyermekeidre. Hallgasd meg őket. Támogasd az álmaikat és a szenvedélyüket.

Ám mindenekelőtt, segítheted a gyermekeidet, hogy szembesüljenek az élettel és mondjanak köszönetet. Az isteni hálának ez kis morzsája teszi lehetővé, hogy értékeljenek mindent, ami az útjukon megjelenik, nem csak ma, hanem örökre.

Ez a hála segíti őket úgy élni, mintha minden pillanatnak és tapasztalatnak lenne valami tanítása, valami motiváló ereje, valami, ami szabaddá teszi őket.

Nekünk szülőknek nem az a dolgunk, hogy ne vegyünk tudomást a szenvedésről vagy a világban uralkodó káoszról, hanem az, hogy túllépjünk rajta. A mi dolgunk az, hogy segítsük a gyermekeinket ráébredni arra a személyre, akik ők valójában, ez az igaz út ahhoz, hogy segítsük őket boldogan és békében élni. Motiválni őket, hogy higgyenek magukban és merjenek mások lenni.

« visszalépés